Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.
Irományszámok - 1906-622. Az igazságügyi bizottság jelentése "az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáról és kiegészitéséről" szóló 539. számú igazságügyi ministeri törvényjavaslatról
822. szám. 11 A törvényjavaslatnak az arányosításra* vonatkozó rendelkezései tekintetében hangsúlyozza a bizottság, hogy azok nem novum-ot képeznek, hanem a korábbi törvények határozott alakba öntését s azoknak a joggyakorlat által félremagyarázott értelmezésének helyreállitását tartalmazzák. E szabatositást bizottságunk feltétlenül szükségesnek és halaszthatatlannak véleményezi, épen a javaslat indokában felsorolt érdekelt hatósági vélemények alapján " s az ott kimutatott óriási visszaélések meggátlása czéljából. Az 1880. évi XLV. t.-cz 25. §-a ugyanis már megállapította, hogy az arányosítás tárgyát képező közös vagyonból — a volt földesúri illetményeken kivül — illetmén} T einek természetbeni elkülönítését csak azon részes fél kivánliatja, kinek illetménye a 100 katastralis holdat meghaladja. Alapul pedig e korlátozás nemcsak a gazdasági czélszerűségen, de a történelmi fejlődésen is. Kétségtelen ugyanis, hogy az erdólyrészi és specziel a székely közvagyon a székely katonasági kötelezettséggel terhelt közös vagyon volt, melyből a székely törvények uralma alatt más mint székely nem is részesedhetett. Mint ilyen tehát nem az élő nemzedéknek, hanem a mindenkori fajnak képezte törzsvagyonát. Az élő nemzedéket abból csupán a közös használat illette meg. Ámde mivel az 1880. évi XLV. t.-cz. az eszmei arányrésznek forgalomképességét, azoknak az arányositási eljárás alatti cumulatióját, a már befejezett arányosítás folytatását és az ujraarányositást, mint jogi képtelenségeket expressis verbis ki nem zárta, a lelkiismeretlen üzleti tőke, a kellően nem fegyelmezett mérnöki kar és a rövidlátó birói gyakorlat mindezeket felhasználta arra, hogy kifordított elmagyarázásokkal azokon, mint csatornákon, egy-egy darabot »az állandó közösségben maradandónak ós közösen használandónak« rendelt közvagyonból kiszakítson. így következett be a közvagyon rohamos felosztása, nyomában az erdőkoszoruzott hegyek kopár sziklákká vedlóse, a közterhek 100%-os megnövekedése, az állattenyésztés megsemmisülése és a tömeges kivándorlás. Miután a rombolás ezen munkája ma már tűrhetetlen méreteket öltött, az igazságügyi bizottság annak megakadályozását halaszthatatlan kormányzati kötelességnek minősiti. Kétségtelen ugyan, hogy ugy a közlegelő létesítése, mint a közös erdő fentartása a magántulajdon bizonyos korlátozását jelenti. Ámde itt is hangsúlyozandónak taitjuk, hogy ez nem a javaslat által teremtett nóvum. Ez a történelmi fejlődésen és tételes törvényeken alapul. Mindkettőre nézve a javaslat ministeri indokolása kimerítő bizonyságot szolgáltat. Itt azok közül ép a törvény hatálya alá tartozó területre nézve kiemelendőnek tartjuk a szászok által lakott »Királyföld« kivételes helyzetét és az oláhok által lakott naszódvidéki erdők vagyonközösségének fentartására vonatkozó 1890. évi XVIII. t.-cz., mint specziáiis törvényt. Maga a külföldi törvényhozás is a történelmi birtokközösségek fentartása irányz \tát követi, mint ezt az ausztriai, különösen a Tirol és Voralbergre vonatkozó, továbbá a porosz, bajor, badeni ós svájczi törvényhozások igazolják. Ily körülmények között a történelmi alapon fejlődött mezőgazdasági megkötöttségek a magántulajdont sértőnek egyáltalán nem minősíthetők, s azok szervezése, gyámolitása egyenesen nemzetgazdasági és nemzetpolitikai követelmény. Az igazságügyi bizottság már itt hangsúlyozandónak tartja, hogy a javaslat még nem meríti ki az e téren előtörő kívánalmakat, s hogy a történelmi alapú agrárius közösségek jogi helyzetének megállapítása és szervezése s ezeknek a telekkönyvekkeli összhangba hozatala ma már halaszthatatlan követelményként jelentkezik. 2*
