Képviselőházi irományok, 1906. XVI. kötet • 579-593. sz.
Irományszámok - 1906-587. Törvényjavaslat az 1851. évi vasuti üzleterendtartás hatályának további fenartásáról, valamint a mustra- és mintaoltalom ideiglenes szabályozásáról
586. szám. 559 ujabb szabályok kibocsátása vált szükségessé, mely szabályok a fejlettebb vasúti forgalmi technika igényeinek és egyúttal a kölcsönös forgalom lebonyolításához füzödö igényeknek is megfelelnek. E szabályok az 1877. évi jelzési utasitás és az 1878. évi forgalmi alapelvek, mely utasitás és alapelvek a gyakorlati szükség követelményeihez képest átdolgozva, 1904. évi márczius hó 26-ikán 15.400, szám alatt kelt kereskedelemügyi ministeri rendelettel újból kiadattak. Ezen szabályok által az üzletrendtartásnak a forgalom műszaki lebonyolítására vonatkozó határozatai az ujabb viszonyoknak megfelelő alapon pótoltatván, az üzletrendtartásban jelenleg még az a joganyag áll érvényben, mely egyrészről a vasutak és a főfelügyelet! hatóság, másrészről a vasutak és a közönség közti jogviszonyok szabályozását öleli fel. •« '• De e szabályok sem állanak immár kellő összhangban az ország közigazgatási szervezetével s az 1867. óta különösen a büntető törvényhozás terén létrejött szabályokkal. Minthogy pedig akár az állami felügyelet, akár a vasúti büntető jog elveit tekintve, egyébként is alig tulajdonithaíó különös fontosság annak, hogy a két állam közt a vasúti üzletrend egyöntetű szabályozása fentartassék, sőt az eltérő jog- és közigazgatási rendszer a vasutakra vonatkozó és önállóan keletkezett egyéb törvények és jogszabályok és egyáltalán a minden államban keletkező speciális jogfejlődés egyaránt azt vonják maguk után, hogy a vasúti főfelügyelet és a közönségnek a vasutakhoz való viszonyára vonatkozó jogszabályok tekintetében is az ország egyéb törvényhozási intézkedéseivel összhangzatos jogalkotás jusson érvényre: ennélfogva az 1851. évi vasúti üzletrendtartásnak továbbra is oly megszorítással való fentartása, hogy annak határozmányai csak a két állam egyetértésével legyenek módosíthatók, mellőzendő volt s éhez képest az eddigi vámszövetségi törvényeken alapuló azon eddigi megállapodás, mely az üzletrendtartásnak mindkét államra változatlanul kiterjedő hatályát fentartotta, most teljesen mellőztetett és az uj szerződésben (IX. czikk) csakis azon alapelvek állapíttattak meg, a melyeknek egyöntetűsége a vasúti ügyek tekintetében a közös védelem és a kölcsönös forgalom érdekeinek szempontjából a jövőre nézve is kivánatos. Ez által a magyar törvényhozás abba a helyzetbe jut, hogy a vasutüzleíi rendet általában s különösen a főfelügyelet! és a vasuírendöri kérdéseket, most már önállóan a hazai jog többi forrásaival összehangzóan szabályozhatja és az idők folyamán lehetővé fog válni az egyöntetű magyar vasúti jog rendszeres kodifikálása is. Sajnos, hogy eddig nem nyert szabályozást vasúti jogunk. Azon rövid idő, mely óta a jelenlegi kormány az ügyeket vezeti nem volt elég arra, hogy ezt a kérdést is megoldhassa, ennélfogva és mivel ezen rendszeres jogalkotás helyett egyes, ma az üzletrendtartásban szabályozott részletkérdéseknek külön törvényhozási tárgyalása a vasúti jog kérdéseinek egymással való szoros összefüggésénél fogva czéiszerünek nem látszott, szükségessé vált, hogy a kormány felhatalmazást kérjen arra, miszerint az 1851. évi vasúti üzletrcndtaríás határ ozmán yait a változott viszonyoknak megfelelő módosításokkal további intézkedésig rendeleti utón fentaríhassa. "' , • Erre irányul a jelen törvényjavaslat 1. §-a. ,
