Képviselőházi irományok, 1906. XVI. kötet • 579-593. sz.

Irományszámok - 1906-582. Törvényjavaslat a magyar királyi közigazgatási biróság hatáskörének kiterjesztéséről

32 o82. szám. másfelől traditiójánál és hivatásánál fogva leginkább biztosítja azt, hogy a panaszjog csak valóban komoly okokból vétessék igénybe, s egyes bizottsági tagok vagy általában magánfelek pusztán a kormányzati működés nehezítése végeit, vagy egyéb, nem tárgyilagos okból az ügyeket a közigazgatási per útjára ne terelhessék. A javaslatba hozott bírói védelem rendszere teljesen érintetlenül hagyja a törvényhatóságoknak azt a jogát, hogy a képviselőházhoz felirattal fordulhatnak. Ez a két út nem zárja ki egymást. A törvényhatósági önkormányzat — mint említettem — némely vonatkozásban jelenleg is a közigazgatási bíróság jogvédelme alá van helyezve, anélkül, hogy ugyanazon kérdések tekintetében a törvényhatóságok felirati jogához a legkisebb kétség is fért volna. Csak a védelemnek e két, egymástól független módja mellett remélhető az, hogy a törvényhatóság a kivánt oltalomban részesül. Szükségesnek tartom még megjegyezni, hogy a törvényjavaslattal szolgálni kivánt czél igen kevéssé lenne biztosítva, ha a hatásköri összeütközések-hői keletkező vitás kérdések eldöntése ezentúl is a ministertanács jogkörében hagyatnék. A ministertanács, mely hatásköri viták elintézésére általában nem alkalmas, legkevésbbé hivatott arra, hogy a közigazgatási biróság és a minister között felmerülő ily vitákban elfogulatlanul bíráskodjék. Sőt épen a most nyújtani kivánt bírói jogvédelmet egy olyan kormány, melyre nézve a bírói beavatkozás kényelmetlenné válik, egészen törvényes formák között bármikor meghiúsíthatná. A törvényjavaslatba e tekintetben csak azért nem vettem fel intézkedést, mert a hatásköri összeütközések elintézésére hivatott bíróságról — melyre már ugy az 1869 : IV. t.-cz. 25. §-a, mint az 1896: XXVI. t.-cz. 131. és 159. §-a is utal — külön törvényjavaslatot nyújtok be, amely a jelen törvényjavaslatból keletkező törvénynyel egyidejűleg lesz hatályba léptethető. Ezek előrebocsátása után az egyes §-okra nézve a következőket jegyzem meg: ;'"'-'' Az 1. §-hoz. Ez a §. tartalmazza azt az általánosabb jellegű elvi kijelentést, melyről már szó volt a fentebb mondottakban. Minthogy a mi közigazgatási bírósági törvényünk a felsoroló rendszert fogadta el, némelyek szemében talán következetlenségnek tűnik fel, ha ezt a rendszert most megbolygatjuk és az ügyeknek egy általános elvi körülirással megjelölt csoportját utaljuk a biróság hatáskörébe. Véleményem szerint azonban a taxatio összeegyeztethető az általánosabb elvi meghatározásokkal és e kettőnek oly módon való rideg szembeállítása, mintha a felsorolás kizárná az elvi megjelölést, egyoldalú elméleti felfogásból ered, mely csak az elvi alap tisztaságának megóvására törekszik, s nem számol a gyakorlati élet követelményeivel. A tisztán taxatión nyugvó bírói rendszer mindig tökéletlen lesz. A taxatiónak azon a természetes fogyatkozásán, hogy a változatosságban kifogyhatatlan élethez nem tud simulni s ezen merevsége folytán megengedi, hogy igen számos eset kicsuszszék a bírói védelem köréből, csak azzal lehet enyhíteni, ha az ügyek olyan csoportjait, melyekre nézve a bírói védelmet különösen hatályosan akarjuk szervezni, egyes törvényszakaszokra való utalás helyett általánosabb, s így rugékonyabb körülirással határozzuk meg. A taxatiónak általánosító kijelentésekkel való vegyítésére másutt is találhatni példát, így a porosz törvény, mely a mi törvényünknek is (1896: XXVI. t.-cz.) több tekintetben mintául szolgált, szintén a felsoroló rendszeren alapszik, de az egyenkint felsorolt eseteken kivül keresetet ad általában az oly rendőri intézkedés ellen is, „mely a fennálló jognak nem alkalmazása vagy helytelen alkalmazása által okozott sérelmet". Ép így találjuk egymás mellett a felsorolást és az elvi általánosítást a franczia államtanácsnak, mint közigazgatási bíróságnak, valamint a badeni közigazgatási törvényszéknek hatáskörében.