Képviselőházi irományok, 1906. XVI. kötet • 579-593. sz.
Irományszámok - 1906-582. Törvényjavaslat a magyar királyi közigazgatási biróság hatáskörének kiterjesztéséről
28 582. szám. f Melléklet az 582. számú irományhoz. Indokolás „a magyar királyi közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről" szóló törvényjavaslathoz. A közigazgatási bíróságról szóló 1896 : XXVI. t.-cz. életbeléptének jóformán első pillanata óta állandóan hangzik az a panasz, hogy a bíróságnak a törvény által megállapított hatásköre szűk, s az a kívánság, hogy a bírói jogvédelmet az ügyek nagyobb körére kellene kiterjeszteni. Ép így többször került szóba a bíróság szervezetének, nevezetesen az alsóíokú közigazgatási bíróságok felállításának kérdése is. E két kérdés: a hatáskör és a szervezet kérdése kapcsolatos egymással, amennyiben a hatáskör nagyobb mértékű kibővítése alig képzelhető a szervezet módosítása nélkül. Amíg ugyanis a bíróság egyfokú marad, csak a birák létszámának rendkívüli nagy mértékű szaporítása mellett lehetne minden birói védelemre szoruló közigazgatási vitás ügyet a bíróság hatáskörébe utalni. Különösen világossá válik ez, ha figyelembe veszszük, hogy közigazgatási bíróságunk nem csak semmisítő (cassatorius), hanem érdemben döntő (revisionalis és reformatorius) hatáskörrel is fel van ruházva, s így az egész tény- és jogkérdés felett itél, sőt a közigazgatási folyamatban elő nem forduló uj ténybeli körülmények megállapításába is bocsátkozhatik. A rendkívüli létszámszaporitás azonban, melyet a hatáskör nagyobb kiterjesztése ily körülmények közt szükségessé tenne, sem jogszolgáltatási, sem pénzügyi szempontból nem tanácsolható. Egyfelől a túlságos nagy birói létszám mindig a jogegység kárával jár. Másfelől az okszerű államháztartás elveivel jutnánk ellenkezésbe, ha egészen apró, jelentéktelen közigazgatási vitás ügyek végsöfoku elintézésére a legfőbb bíróságnak nagy fizetéssel ellátott tagjait alkalmaznék. A közigazgatási bíróság hatáskörének jelentékeny kiterjesztése így czélszerüen csak az alsóbbfoku közigazgatási bíráskodás behozatalával kapcsolatban történhetik, amikor a kisebb jelentőségű ügyeknél (esetleg még a jogkérdés tekintetében is) a jogorvoslatok korlátozására lehet gondolni. Ez az egész reform leghelyesebben a törvényhatóságok közigazgatásának tervbe vett reformjával kapcsolatban oldható meg, mert az alsófokú közigazgatási bíráskodást a középfokú közigazgatási hatóságokkal kívánom szervi összefüggésbe hozni. Addig is azonban, míg az egész közigazgatás rendezését czélzó javaslatok elkészülhetnek, nem szabad kitérnünk az elől, hogy a birói jogvédelmet kiterjeszszük a közigazgatási ügyeknek legalább arra a körére, mely a tapasztalat szerint leginkább reá van szorulva. Ilyen ügykör mindenekelőtt a törvényhatóság hatáskörébe tartozó ügyelt csoportja.
