Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-576. A közgazdasági bizottság jelentése "a pozsony-országhatárszéli helyi érdekű villamos vasut enedélyezéséről" szóló 152. sz. törvényjavaslat tárgyában
550 576. szám. A vasutak központositó és asszimiláló hatása a politikai alakzatokban is visszatükröződik. Vasúti összeköttetéseket tehát teljes jogosultsággal politikai szempontból is lehet és kell megitélni. Hiszen csak legújabban láttuk — si parva licet conponere magnis, — hogy az angol kormány politikai okokból állást foglalt egy vasúti terv ellen. És hallottunk esetekről, melyekben az osztrák kormány is meggátolta egyes községeknek a magyar vasúti hálózathoz való csatolását. Távol áll az a föltevés, mintha Pozsony város hazafias közönsége nem érezné át azokat a kötelességeket, melyek azt a magyar állani iránt terhelik, távol áll az a föltevés, hogy Pozsony nem látná világosan, hogy nincs mit remélnie Bécstől és hogy jövője Magyarország fejlődésétől ós a magyar gazdasági szervezethez való legerősebb kapcsolástól függ és nem tudná azt, hogy nem egy idegen kultúra kitolt, hanem a magyar kultúra előretolt pontjának kell lennie. Azonban bizonyos tényeket lehetetlen figyelmen kivül hagyni. Ilyen tény az, hogy Pozsony a nagyobb és régebben német jellegű városok között az, melyben a nem magyar ajkú népesség között a magyar nyelv leggyengébben van képviselve. Tett ugyanis az 1900-iki népszámlálás szerint a nem magyar ajkúak között, kik pedig a népesség több, mint kétharmadát, 67'3 százalékot tesznek, a magyarul tudók aránya : Pozsony . . ... . . 33'1 Sopron . 8.9-7 Temesvár . . . . . . . 47-7 Buda 490 A nem magyar ajkú népességnek csak körülbelül egyharmada úgy szerepel a statistikában mint magyarul tudó, a mi mindenesetre kedvezőtlen arány. Nem hiszem, hogy lesz valaki, a ki ezen körülményeket jelentékteleneknek fogja tartani. A magyarság oly nehéz küzdelmet folytat, oly versenynek van kitéve mindenütt oly nemzetekkel szemben, a melyek maholnap száz millióra látják népességük számát szaporodni, vagy e számot már elérték, hogy nekünk nemzeti mérleg minden deczigrammját is számon kell tartani. Ugy is hajlandók vagyunk e tekintetben egy nem indokolt optimismusnak hódolni. Kimutatjuk, hogy népszámlálásról népszámlálásra erősbödik a magyarság. Pedig bizony optimismusra semmi ok nincs. Hogy az utolsó közel 30 évben — melyre nézve e tekintetben adataink vannak — néhány százalókkal emelkedett a magyarság aránya, az bizony nem sokat jelent, ha szem előtt tartjuk, hogy olyan korszakról van szó, melyben a nemzet négy évtizeden keresztül — a nemzetek történetében vajmi ritka eset — a béke áldását élvezhette, melyben a magyar kulturális intézmények minden irán} 7 ban kifejthették hatásukat. Ilyen körülmények között nagy fontossággal biraz, hogy az országnak egy ilyen tekintélyes városában, mint Pozsonyban, oly forgalmi intézmény létesittetik, mely a nemzeti erő működését semmi esetre sem fokozza és mely azt a nehéz küzdelmet, melyet a pozsonyi magyarság a nemzeti eszme érdekében folytat, megneheziti. Ha ezzel szemben vizsgáljuk, melyek azok az előnyök, melyeket Pozsony ezen vasúttól vár, ugy különösen a következőket találjuk. A mint már emiitettük, eredetileg csak egy helyi érdekű gőzmozdonyú vasútról volt szó, mely főleg Bécs jobb élelmezésének volt hivatva szolgálatokat tenni, annak több osztrák községgel való összeköttetése által. Csak későbben érlelődött az az eszme, hogy a vasút jövedelmezősége jelentékenyen emelkedni fog, ha két
