Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-534. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztások feletti biráskodásról szóló 1899:XV. t.-cz. módositásáról és hatályának meghosszabbitásáról

46 534. szám. esnék az a felmerült és többek által pártolt eszme is, hogy az 5. §. a) pont* iának alkalmazásánál bizonyos korlátok közt az inficiált szavazatok computatiójának is hely adassék. A korlátozás az volna, bogy a mennyiben a leadott szavazatoknak csak 10°/o-a inficiált s a computatio azt eredményezi, bogy a kisebbségben maradt jelölt nyerte el a többséget: ekkor az utóbbinak javára a törvényes eredmény akkor is megállapítandó, ba a reá beadott szavazatok közt is vannak inficiáltak; oly esetben pedig, midőn a kisebbségben maradt jelölt szavazatai mind tiszták: a törvényes eredmény megállapításának korlátja csak az, hogy a képviselőre beadott inficiált szavazatok száma a beadott szavazatok 1

/3-át túl ne haladja. E korlátozás mellett azonban a törvényes többség akkor is megállapítandó, ha az, a kinek a javára a computatio kiütött, a választási törvények szerint érvényes szavazatok általános többségét el nem nyerte, vagyis abban az esetben is, ha a választás eredményének kihirdetése törvényes volt. Ennek törvénybe iktatása esetén azonban a következők történhetnének meg. A választó-kerületek nagyobb részében meghaladja a választók száma a 2000-t, a beadott szavazatok száma pedig átlag 2000-re tehető. Ez esetben a beadott szavazatok 10°/o-a 200 szavazat. Ebből az egy szavazattal kisebbségben maradt jelöltre eshetnék 99 inficiált szavazat, ő mégis képviselővé lenne, mert hiszen ellenfelére 101-ik szavazat esett. Továbbá megtörténhetnék az, hogy a képviselőre 630 inficiált szavazat adatott, tehát kevesebb, mint a leadott szavazatok l

Js része és mégis e választásból kifolyólag országgyűlési képviselővé lehetne a kisebbségben maradt jelölt. Ezek a lehetőségek már magukban véve is feltétlenül ellene szólanak az 5. §. oly irányú kitágításának, hogy a választás törvényes eredménye az inficiált szavazatok computatiója alapján is megállapítható legyen. De ellene szól ennek különösen az, hogy ily módon az átruházott hatáskörben működő bíróság creálna képviselőt a parlamentnek oly esetben, midőn a választási törvények szerint érvényes szavazatok többségét a választókerület által megválasztott képviselő nyerte el. A parlamentnek csak a választókerület adhat képviselőt; a választókerület akarata pedig a választáson nyilatkozik meg. A kérdés csak az, hogy maga a választás lefolyása törvényszerű, vagyis olyan volt-e, a melyen minden jogosult választó polgár szavazata az ő akaratának s a törvénynek megfelelően vétetett fel a szavazati lajstromba s vájjon a választási elnök az ekként előálló törvényes eredményt a valóságnak megfelelően hirdette-e ki. E kérdéssel szemben és ennek keretében tehát csak az történhetik meg, hogy a bíróság az előtte fekvő s részint a választás hivatalos irataiból kitűnő, részint az ezeket kiegészítő bizonyítékokkal kiderített adatokból utólagosan megállapítja, hogy a kerület választóinak többsége nem a megválasztottnak kijelentett képviselő, hanem a másik jelölt mellett nyilatkozott meg, hogy tehát a választási elnök a választás törvényes eredményét nem a valóságnak megfelelően hirdette ki. A bíróságnak ez a működése csupán constatálása a választás törvényes eredményének ós így ebben az esetben nem szenved sérelmet az az elv, hogy a parlamentnek csak a választókerület adhat képviselőt, mert hisz a bíróság eljárása éppen azt derítette ki és Ítélete is azt állapította meg, hogy mi volt a választókerület többségének törvény szerint megnyilatkozott akarata. A javaslat 5. §-a ezt az alapeszmét juttatja érvényre; ellenben az említett kiterjesztés éppen ezt az elvet törné át, mert hiszen e szerint a bíróság oly jelölt javára is megállapíthatná a többséget, a ki a választási törvények szerint érvényes szavazatok többségét el nem nyerte. Megtehetné pedig ezt csupán az inficiált szavazatok compu-