Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről
348 564. szám. (cassiererbriefje) ad helyet, mert ha az okmány határozottan névre vagy rendeletre szól, elveszti ezt a jellegét s utalványnyá (assignatie) válik. A német javaslatok közül a birodalmi bank javaslatának (4. §.) értelmében az u. n. nyugtacsekk átadás által ruházható át. Az első német kormányjavaslat (6. §. 2-ik bekezdése) szerint a bemutatóra szóló csekk is hátiratilag átruházható s minden birtokos jogosítva van első forgatmányát a csekkre vezetni. Ez utóbbi rendelkezés a szövetségtanács javaslatából kimaradt, miután a bemutatóra szóló csekk átadás által átruházható, de ez a javaslat (13. §. 2-ik bekezdése) ugyancsak rendeli, hogy a bemutatóra szóló csekknél is mindenki, a ki nevét vagy czégét a csekk hátlapjára irja, a beváltásért felelős. Az osztrák törvény (6. §.) úgy rendelkezik, hogy az utalványozottra szóló forgatmány nyugtának tekintetik, a német kormányjavaslat (6. §.) szerint pedig hatálytalan; az utalvány ozottnak forgatmánya, valamint a csekk másolatára vezetett forgatmány úgy az osztrák törvény, mint a német kormányjavaslat szerint hatálytatan; az utóbbi rendelkezést tartalmazza a skandináv törvény (4. §.) is. 6. §. Az utalványozott elfogadó nyilatkozatának a javaslat semmiféle joghatályt nem tulajdonit. Követi az e részben fennálló gyakorlatot, a mi kifejezést nyer a budapesti leszámolóegylet szabályzatában is, mely (21. §.) kimondja, hogy a csekket elfogadmánynyal ellátni nem szabad. S tényleg ez felel meg a csekk lényének és rendeltetésének. Eltérőn a váltótól a csekk nem hitelpapír, hanem fizetési eszköz, mely feltétlen reális fedezetet kíván. Ha ez a fedezet a csekk bemutatása idejében megvan, az utalványozott, hacsak a beváltás alól törvényileg fölmentve nincsen (9., 13., 14. §§), a csekket beváltani köteles; ellenkező esetben azt visszautasíthatja és ezért a felelősséget a kibocsátóra háríthatja. A megengedett elfogadás hatása az lenne, hogy az utalványozott mint közvetlen kötelezett lépne be a csekkügylet körül érdekelt felek jogviszonyába, s a beváltásra irányuló absolut kötelemmel szemben a fedezet materiális alapja könnyen háttérbe szorulna. Mindenesetre az elfogadás lényegesen módosítaná is a csekkügyletben résztvevők jogviszonyainak a javaslat szerint contemplált jellegét és következményeit. Hozzájárul, hogy a javaslat a csekknek a bélyegilleték tekintetében különleges helyzetet biztosit; s ennek a kedvezményes illetéknek az elfogadási záradék mellett történő engedélyezése könnyen arra vezethet, hogy a csekk neve alatt tulajdonkép bizonyos váltótypusok kerüljenek forgalomba. E részben több oldalról ajánlják, hogy az elfogadási záradék kizárva ne legyen ugyan, viszont az ily záradékot tartalmazó csekk a teljes váltóbélyeggel sújtassák. De ily megoldásnak helyt adni, már elvi szempontból sem szabad, mert a csekket aggályos mértékben hozná közelebb a váltóhoz s a czél inkább az, hogy a kettőnek köre egymástól lehetőleg távol tartassák. A jelen szakasz szövegéből foly, hogy az elfogadási nyilatkozat, nemcsak csekkjogi szempontból hatálytalan, hanem azt a magánjog vagy a kereskedelmi jog (292. §.) alapján sem lehet érvényesíteni. Erre az intézkedésre szükség van magának a forgalomnak érdekében. Mert a mennyiben az elfogadás, bár módosított jogformák közt, a joghatályt nem nélkülözné teljesen, annak megengedett volta ösztönzésül szolgálna a csekkbirtokosra, hogy azt az utalványozóitól minél több esetben megkövetelje, miután annak kötelmi nyilatkozata vele szemben uj kötelezettet teremt; erre pedig az utalványozott csak kárpótlás mellett lesz rábírható, a mi a csekkforgalom igénybevételét kétségkívül megdrágítaná.
