Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről

346 564. szám. tugál törvény (341. §.) A svájczi törvény (833. §.) szerint a csekk még akkor is látra fizetendő, ha az esedékesség idejére nézve más, vagy semmiféle rendelkezést sem tartalmaz. Szó szerint igy intézkedik a skandináv (1. §.) és az osztrák törvény (5. §.), mig a két német kormányjavaslat (5. §.), valamint a német birodalmi bank tervezete (6. §.) szerint a csekk látra fizetendő s más fizetési idő meghatározása a csekket érvénytelenné teszi. A régebbi német javaslatok azt, hogy a csekk látra fizetendő, a fogalommeghatározásba veszik föl (L). A németalföldi javaslat (II. §.) szerint a esek látra fizetendő s ezzel ellenkező rendelkezés nem Írottnak tekintetik. Az orosz javaslat (580. §. második bekezdés) azt a rendelkezést tartalmazza, hogy oly csekk, mely nagyobb összegről szól, mintsem a csekk-szerződésben megállapittatott, csakis a bemutatást követő második napon fizetendő. 5 8 A csekknek forgatmány útján való átruházására nézve eltérő felfogás érvényesül az egyes törvényekben és tervezetekben. Mig az egyik rész a csekket a váltó analógiája szerint oly papírnak tekinti, mely a rendeleti záradék nélkül is forgatmány útján mindig átruházható, hacsak ezt a kibocsátó kifejezettenmeg nem tiltotta, addig a másik rész a forgatmánynak a csekket illetőleg, a kereskedelmi törvényben rendezett papírok módjára, csak abban az esetben tulajdonit joghatályt, ha a csekk határozottan rendeletre szól. A javaslat az utóbbi állásponton van s ezt a csekk tulajdonképpeni s a váltótól lényegesen elütő jellegére alapitja. A váltó ugyanis mint forgalmi eszköz a forgatmányozást feltétlenül megkívánja; kevésbbé áll ez a csekkről, mely első sorban fizetési eszköz s inkább gyors beváltásra, mint kiterjedett circulatióra van szánva. A javaslat szerint ennélfogva a pusztán névre szóló (rekta) csekkek, valamint a bemutatóra szóló vagy ilyenül tekintett csekkek átruházása forgatmány út|án nem lehetséges. A rekta-csekknél ez külön magyarázatra nem szorul; folyománya annak, hogy a névre szóló csekkek azért engedtettek meg (2. §.), hogy gondoskodva legyen azokról az esetekről, a midőn a csekket a kibocsátó az első átvevő személyétől elválasztani nem akarja; ezt a szándékát tehát, melylyel az átvevő a nevére kiállított csekk átvételekor magát azonosította, a forgatmány által meghiúsítani nem lehet. Viszont a bemutatóra szóló csekknél a forgatmány fölösleges, mert a mennyiben annak átruházása czéloztatik, ez egyszerű átadás által amúgy is megtörténhetik s a forgatmányra, mintáz okiratból eredő jogokat átszármaztató ténykedésre, szükség nincsen. A rendeletre szóló csekk forgatmányának anyagi és alaki jogára nézve a javaslat részben a váltótörvénynyel teljesen azonos határozatot tartalmaz (második bekezdés), részbeu pedig a váltótörvény megfelelő szakaszaira hivatkozik (21. §.). Eltér azonban a következőkben: Az utalványozottra szóló forgatmányt a javaslat megengedi ugyan, de korántsem azzal a hatálylyal, mint a váltónál, hogy t. i. az utalványozott, mint forgatmányos jogot nyer a csekknek tovább forgathatására. Az utalványozottra szóló forgatmány csupán nyugta hatályával bir s ha az utalványozott az ilyképpen ráforgatott csekket továbbforgatja, ennek a forgatmánynak hatálya nincsen. Természetes folyománya ez az intézkedés annak a jogi helyzetnek, melyet az utalványozott a csekkügyletben elfoglal s annak a jelentőségnek, melyet a fedezet az ügylet lebonyolításában képvisel. Mert ha az utalványozott a csekket kárpótlás mellett megszerezte s a csekknek kellő fedezete van, a forgatmányra tulajdonképpen