Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről

564. szám. 343 téré szólhat), a skandináv (-2. §.), a japán (530., 537. §§) stb. Hasonlóképen a németalföldi javaslat (III. §.), a német törvényjavaslatok (1. §. ad 3,), s az orosz javaslat (579. §.) A másodiic bekezdésben foglalt rendelkezést, hogy t. i. a kibocsátó utalványosként önmagát is megnevezheti, gyakorlati szempont indokolja, mert megtörténhetik, hogy a számlatulajdonos maga szorul pénzre s a saját nevére vagy rendeletére szóló csekk a legtermészetesebb módot nyújtja arra, hogy pénzéhez jusson. Hasonló rendelkezést tartalmaz a német (4. §.) javaslatokon kivül az osztrák (3. §.), a franczia (1. §.) és az olasz (339. §.) törvény. A névre és bemutatóra szóló csekknek combinatióját a javaslat, egyezőn az osztrák (3. §. 3-ik bekezdés) és a skandináv törvénynyel (2. §.), valamint a német javaslatokkal (1. §. 3.) azért vette föl, mert ezen alternativ csekkek nálunk is elterjedtek és különösen az osztrák magyar bank giroforgalmában használatosak. A bank girohatározmányai értelmében az oly csekk összegét, mely határozott személyre vagy czégre és ezen toldattal: »vagy a bemutatónak* van ellátva, a bemutatónak fizeti ki, anélkül, hogy a személy azonosságát visszgálná. A javaslat szerint tehát ezek a csekkek tisztán bemutatóra szóló csekkeknek tekintendők. Ilyennek minősiti a javaslat az olyan csekket is, melyen az utalványos egyáltalán megjelölve nincsen, vagyis a csekk ekkor sem érvénytelen, hanem annak mindenkori bemutatója tekintetik a fizetés fölvételére jogosultnak. E rendelkezés a felek akaratával nem ellenkezhetik, mert a kibocsátóról, a midőn az utalványost közelebbről meg nem jelöli, föltételezendő, hogy reá nézve a pénz fölvevöjének személye közömbös, viszont az utalványos a kiállítás ezen módjához hozzájárult akkor, a midőn a csekket elfogadta, a nélkül, hogy annak saját nevére vagy rendeletére való kiállítását kikötötte volna. Ezen fictió által a javaslat kikerülhetőnek vélte azt is, hogy az utalványos megjelölését a csekk érvényi kellékei közé fölvegye. Az utalványos megjelölését határozottan csak a portugál (341. §.) és a japán (530. %.) törvények irják elő; érvényi kellékül tekinthető azonban az Angliában, a hol a váltótörvény tudvalevőleg bemutatóra szóló váltókat is ismer (3. és 7. §.), Francziaországban (I. §., nov. 5. §.), Belgiumban (2. §.), és Spanyolországban. Hollandiában a csekknek mindenkor birtokosra kell szólnia. A német javaslatok, nevezetesen a két braunschweigi, mannheimi (II. 3.), a birodalmi bank tervezete (4. § az utalvány-csekkre nézve), a két kormányjavaslat (1. §. ad 3.) szintén az érvényi kellékek közt sorolják föl az utalványos megjelölését. Nem tekinti azonban ezt formális kellékül sem az osztrák (3. §. 3. bekezd.), sem a svájczi törvény (832. §), mely e szakasz 3-ik bekezdésében szintén úgy rendelkezik, hogy a mennyiben az utalványos megjelölve nincsen, a csekk bemutatóra szólónak tekintetik; az olasz törvény (340. §.), a román t.; ugyancsak a svájczival egyezőn intézkedik a németalföldi javaslat (III. §.). 3. §. A csekkügylet lebonyolításának szervezetéből foly, hogy a csekk ott fizettessék, a hol az utalványozott lakik vagy a hol üzleti telepe van. Az utalványozottnak itt állanak rendelkezésére mindazok az adatok, melyek a csekk akadálytalan érvényesítéséhez szükségesek, nevezetesen a kellő fedezet megállapítása könyvei alapján, a kibocsátó azonosságát igazoló eredeti aláírások stb. Mindez indokolná annak kimondását, hogy fizetési helyül a csekken csakis oly hely jelölhető meg, a hol az utalványozottnak üzleti telepe van (1. osztrák törvény 4. §.). A javas-