Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről
326 564. szám. kibocsátó s ha elfogadtatik, az utalványozott hitelén, czélja jövendő fizetést közvetíteni ; mint forgalmi eszköz számos kézen igyekszik keresztülmenni és kamatot hajt. A csekk csupán fizetési eszköz; kibocsátásának alapját meglévő fedezet képezvén, sem a kibocsátó, sem az utalványozott hitelén nem nyugodhatik (az utóbbi részéről elfogadásra nincs is szükség), a mielőbbi bemutatásának elmulasztásával netán együttjáró hátrányok (pl. az utalványozott csődbe jut) kikerülése végett is gyors beváltás felé siet, végre nem kamatozó papir. A csekk kibocsátása és beváltása közti időköz lehetőleg rövidre szabott, mert hisz csak arról van szó, hogy a csekk birtokosa a pénzt ne a kibocsátónál, hanem az utalványozottnál vegye föl, itt tehát pusztán a hely különbsége szüntetendő meg; a váltónál nemcsak helykülönbségröl van szó, hanem időkülönbségről is, mert legtöbb esetben a kiállítás és beváltás közt hosszabb időköz (három, hat hó) áll fenn. Másrészt a csekk pénzhelyettesitőül épp úgy szolgálhat, mint a bankjegy. A csekk birtokosa ugyanis annak ellenértékét azonnal követeiheti a banktól akár készpénzben, akár jóváiratás alakjában; de módjában áll a csekket tovább is adni, forgalomba hozni, szóval kihasználni, mint a bankjegyet, a pénzt. Bankjegy és csekk tehát par excellence fizetési eszköz. A kettő közt azonban mégis lényeges különbség van. A bankjegy a kibocsátó banknak fizetési Ígérete, bemutatóra és kerek összegre szól, czélja, hogy minél több kézen forogjon, beváltásáért feltétlenül és egyedül a kibocsátó bank felelős. A csekk (többnyire valamely bankra intézett) utalvány ; szólhat névre, rendeletre is, azonfelül tetszés szerinti összegről állitható ki, rövid életű, mert egyszeri, vagy legalább korlátolt számú fizetési művelet után befejezi pályafutását, végre beváltásáért feltételesen, t. i. ha az utalványozott azt be nem váltaná, a kibocsátó, a forgató, sőt ily értelmű jogi rendezés mellett — melyet azonban a jelen törvényjavaslat nem követ — az utalványozott is szavatol. A bankjegy egyszerű átadással befejezett fizetési műveletet képvisel, a csekk kibocsátása a fizetési műveletnek csak egy részét, úgyszólván kezdetét jelenti s befejezetté csak akkor válik, ha a papirt az utalványozott tényleg beváltja. A csekk imént jelzett szerepköréből felismerhető az az érték, mely hozzá akár egyéni, akár általános gazdasági szempontból fűződik. A ki fizetéseit csekk utján teljesíti, nem kénytelen otthon pénzt tartani, az ennek őrzésével és kezelésével járó költségek és veszélyek alól mentesiti magát az által, hogy a gazdaságából eredő pénzkészletét, befolyt követeléseit a fizetések közvetítésével hivatásszerűen foglalkozó intézetekhez vagy egyénekhez utalja. A megállapodástól függ, hogy a kibocsátó ezen összegek után, melyek különben kihasználatlanul hevernének pénztárában, kamatot is élvezzen, de ez mellékes azon előnyhöz képest, hogy a pénz olvasásának kikerülésével időt, munkát takarít meg és tévedéseknek lehetőleg elejét veszi. Az utalványozott és kibocsátó közti összeköttetés kapcsán oly üzleti viszony jöhet létre, melynek révén az előbbi nemcsak a pénzek átvételét, a követelések legkülönbözőbb alakban való bevonását és gyümölcsöztetését vállalja magára, hanem végrehajtó közegül szolgál a fél mindennemű fizetéseinél is. Ehhez járul, hogy a csekkel való fizetés mindenkor készfizetést tételezvén föl, az erre berendezkedett üzleti háztartás a vásárlásra kínálkozó legkedvezőbb alkalmat kihasználhatja. Altalánositva ezt az üzleti rendszert, ennek közgazdasági jelentősége is nyilvánvaló, mert ily módon a munkamegosztás elve a nemzeti gazdaságban érvényesül, a tőkék a productiv elhelyezésükkel iparszerüleg foglalkozó köröknél központosíthatok, az üzleti szokások szolidabb irányba terelhetők és a forgalmi eszközök helyesebben, gazdaságosabban használhatók föl. Fokozódva jelentkezik a csekknek gazdasági hatása akkor, a midőn a csekk birtokosa annak érvényesítésekor maga sem él azzal a joggal, hogy a kezében levő okiratot készpénzre bevallsa. Eltekintve a gyakorlatban előforduló esettől,