Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-549. Törvényjavaslat a borsavölgyi gazdasági vasut engedélyezése tárgyában
549. szám. 247 vényes kedvezményét igénybe nem veszi, másrészt pedig a m. kir. államvasutak által a gazdasági vasút csatlakozási forgalmától várt előnyök fejében a gazdasági vasút részére a következő kedvezmények biztosíttatnának: a) A gazdasági vasútról a m. kir. államvasutak vonalaira, valamint a megfordított irányban mozgó mindennemű árúk után a m. kir. államvasutak saját díjszabásszerű kezelési illetékeikből 100 kilogrammonként 3-5 fillért fognának a gazdasági vasútnak megtéríteni. Ezzel szemben a csatlakozó állomásokon az átrakási vagy pedig kocsihiány esetén a lerakási szolgálatot a gazdasági vasút fogná teljesiteni, úgy azonban, hogy e teljesítményért nem lesz jogosítva a szállító közönségtől külön átrakási illetéket beszedni. b) A csatlakozó állomásokon az átmeneti vágányokra kiállitott, valamint felzsámolyozva a gazdasági vasútra átmenő rendes nyomtávú kocsik kezelése, használata ós a megfelelő illetékek felszámítása tekintetében az államvasutak, tekintet nélkül a kölcsönösségre, oly elbánásban fognák részesíteni a gazdasági vasutat, a minőben a rendes nyomtávú vasutak a köztük mindenkor fennálló megállapodások szerint egymást kölcsönösen részesítik. Tisztelettel megjegyzem, hogy bár az a körülmény, miszerint a gazdasági vasút az állami üzemkezelósre vonatkozó törvényes igényét érvényesíteni nem kívánja, magában véve semminemű kárpótlásra és méltánylásra alapul nem szolgálhat ugyan, mindazonáltal viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szóban levő gazdasági vasút létesítése a m. kir. államvasutak részére új forgalmakat nyit meg, illet /e közvetít, mely új forgalmakból az államvasutakra háruló haszon ellenében kétségen kívül méltányos, hogy a közvetítő gazdasági vasút bizonyos mérvű recompensatióban részesittessók. Ezen recompensatiót más, az államvasutakhoz csatlakozó helyi érdekű vasutak rendszerint nemcsak abban találják meg, hogy az illető vasutak üzlete az államvasutak kezelésébe átvétetik, hanem a csatlakozási forgalomban az egyik kezelési illetéknek fele is nagyobbrészt elengedtetik, a mi különböző árúosztályokhoz képest 100 kilogrammonként 3—10 fillér engedményt jelent. Egyébként ismételten is hangsúlyozni kívánom, hogy a fentebb a) és b) pontok alatt jelzett kedvezmények természetszerűleg csak arra az időre biztosittatnak, a mig a helyi érdekű vasút üzemét az engedélyes vagy jogutódja maga fogja kezelni. Nincs ugyanis kizárva, hogy a helyi érdekű vasút üzletét a m. kir. államvasutaknak kellend saját kezelésükbe átvenni, a mennyiben az engedélytkérő beigazolta, hogy az államvasuti vagy állami kezelés kizárásával a vasútépítési tőkét biztosítani nem képes. Erre a körülményre való tekintettel az engedélytkórő részére kilátásba helyeztem, hogy a gazdasági vasút első három üzletóvét követő két óv folyama alatt a vasút üzletkezelósónek az engedély további tartamára a m.* kir. államvasutak által való átvételét igényelheti. Ennek az igénynek tényleges érvényesítése esetére azonban ki fog köttetni az is, hogy az engedélyes, illetve jogutódja köteles leend a vasúton az államvasuti üzletkezelós folytán netalán szükségessé váló pótépitkezések költségeinek fedezésére 120.000 K átalányösszeget a m. kir államvasutak rendelkezésére bocsátani s az üzletkezelésért az államvasutak részére a bruttó szállítási bevételek 60^/o-át biztosítani, megjegyezvén, hogy a mennyiben a vasútnak államvasuti kezelésbe vétele idejében ezen osztási kulcstól esetleg eltérő üzletkezelési szabványok lennének általános érvényben, ugy az engedélyes, illetve jogutódjának kérelmére ezen vasút üzletkezelósét illetőleg is az akkori általános szabványok fognának alkalmazást nyerni.
