Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-539. Törvényjavaslat az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáróül és kiegészitéséről
539. szám. 135 Az arányositási törvény tehát, épúgy mint az úrbéri kapcsolatból fenmaradt haszonvételek elkülönitésóről szóló törvény, a kisbirtokos részesek számára a közös birtoklást nemcsak fentartandónak mondotta ki, hanem az 1871. évi LV. t.-cz. 6. §-a azokat is részelteti a közös birtokból, a kik azt eddig mint községi lakosok csupán községi illetőségüknél fogva szabadon haszonélvezték. Mindenki tekintet nélkül arra, hogy van-e egyéni birtoka, ha a községi illetőségénél fogva haszonélvezője volt a közös területnek, legalább a legkisebb birtokú közbirtokossal egyenlő mennyiséget kapott, illetve haszonvételi jogát kapta. A közösségre kötelezett részesek számára kijelölt terület csonkítása, illetve a törvény czélzata ellenére az apró illetmények egyesitése, és azoknak a közösségből való kivonása következtében éppen azok a nagy többséget képeső kis existentiák szenvedtek gazdasági hátrányt, a kik sem értelmiséggel, sem kellő tőkével nem birtak ahhoz, hogy nagybirtokossá tehessék magukat. Minél kisebbé vált a közösben maradottak területe, annál kevésbé volt lehetséges s közös birtokoknak a helyes gazdasági czélt szolgálni. Van község, a melyben a lakosok száma 4.224, a hol a 12.972 holdat kitevő közös ingatlanból 5 —10 egyén kilenczezer holdat egyéni tulajdonná változtatott át, és csak a fenmaradó 3.972 hold közhatár maradt az állandó közösségre kötelezett birtokosság használatában. Van község, a hol a 13.592 hold közös ingatlanból néhány egyén részére 10.000 hold különittetett el mint egyéni birtok, a fenmaradó 3.592 holdon pedig 6.146 lakos fogja gyakorolni a közös használatot. Van község, a hol 3.793 hold közhatárból 2.600 hold alakittatik át egyéni tulajdonná, és 5.105 lakos gyakorolná a fenmaradó részen a közös haszonvételt. A tulajdonközösségek megbontása tehát nem hozott létre előnyös változást a földbirtok megoszlásában. A paraszt-birtokosok állandó jellegű közösségeit átváltoztatta egy-két ember magántulajdonát képező nagy birtokává. Latifundiumokat teremtett ott, a hol azok nem voltak. Paraszt existentiák nyomán épitett fel nagy vagyonokat. E változások hatásai ma még nem mutatkoznak a maguk intenzivitásában azért, mert a fatermelés munkabérek fejében ideig-óráig pótolja az elvesztett használatot; de az elvesztett tulajdont nem lesz képes pótolni, és a felosztott területek elértéktelenednek, kopárok, pusztákká válnak. l3 ) 13 ) Jegyzet: A földmívelésügyi minister székelyföldi kirendeltsége javaslatában vázolván az erdők és legelők mértéktelen pusztítását s az azokból eredő veszedelmeket, a következőket mondja: Nagyban gyarapította és növeli manap is a kopár területek képződósét az arányosítások rendjén a közlegelőknek és erdőknek a gazdasági képtelenségig történt felosztása ós ebből kifo.yólag az egyéni tulajdonba ment legelők feltöretése és feltétlen erdőtalajon álló erdők kiirtása. Némely vidéken valósággal ideges láz fogta el az embereket, hogy a felosztott erdők és legelők szüztalaját mielőbb feltörhessék, és kihasználhassák. A legelőben leginkább szűkölködő Maros-Torda vármegyében csak a felosztott legelőkből az utolsó két évtized alatt mintegy 8 000 kat. holdnyi terület töretett fel különösen a Nyárád és Kisküküllő völgyében. Több száz kat. holdra megyén a kiirtott erdők területe is, és bátran lehet állítani, hogy ezek és a feltört legelők 10°/o-a már elkopárosodott és hasznavehetetlenné vált. A testületi erdők elpocsékolását előmozdító körülmények egyike az, hogy a nép a java fejlődésében lévő és kihasználásra még nem érett erdejének egy részét kénytelen feláldozni és piaozra dobni, a másik pedig a fakereskedőknek a székelyföldi erdőeladásokkal szemben tanúsított ama magatartása, hogy a szabad verseny kizárásával az erdők megvételére nézve egymás között kiegyeznek. Pedig nem kívánatos, hogy a határszéli erdők magánkézbe kerüljenek, mert magánegyénnek aligha lehet czólja, hogy az amúgy is nehezen megközelíthető és keveset jövedel-
