Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-539. Törvényjavaslat az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáróül és kiegészitéséről

126 539. szám. •A felső birói gyakorlat 1902. óta következetesen kizárta ugyan a külbirtokosokat a részesedésből, ez azonban nem irányitotta mindig az alsó bíróságokat. Ezek különböző álláspontokat foglaltak el, és határozataik felébb vitel hiányában legtöbbször jogerőre is emelkedtek. Meg lett állapitva a külbirtokosok illetménye pl. Gy. Remete, Cs. Csomortán, Csobotfalva stb. közhelyeinek arányosításánál abból az indokból, mert a közjavak »reális jog« természetét öltvón fel, minden oly ingatlan, a mely Valamely belbirtok kiegószitő részét képezi a közösből részesítendő.

ö Az osztó kulcs terjedelmét illetően azonban 1902. óv óta állandónak mondható a birói gyakorlat. A puszta-legelők, havasok,. erdők a külső birtokba be nem. számittatnak ós a részesedésre jogosítottak egyezségileg zárják ki legtöbb esetben ezeket a területeket az aránykulcsból. Az egyéni illetmények elkülönítése és a közösségek felbontása. Az arányosításról rendelkező törvények másik és legfontosabb rendelkezése, a mely ujabb szabályozást igényel, az állandó közösségek ós az egyénileg elkülöníthető illetmények kérdése. • Az 1880. évi XLV. t.-cz. 25. §-a szabályozza jelenleg a közbirtokosok elkülönítési jogát ós az állandó közösségben maradó részesek használatának jogát. Az Appr. Const. 3. r. 29. czíme szerint, épp így a kolozsvári 18 í 6/7. évi XV. t.-cz. szerint is erdőkből, legelőkből és havasokból korlátlanul bármelyik közös birtokos kívánhatta a közös vagyon felosztását. A székelyföldön nem voltak egyáltalában feloszthatók az Appr. Const. 5. r. 70. czíme szerint a lókötő helyek, az Appr. Const. 3. r. 29. czíme szerint a köz- ós nyomásban lévő helyek, ugy mint ökör-tilalmasak, közönséges inarhalegelő ós az Appr. Const. 3. r. 76. czím 2. fejezet szerint a havasok sem. Ezek a joggyakorlat szerint a székely népnek felosztás alá nem eső >bónumai«. (A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla 1831. évi február 28-án kelt Ítélete a zágoni közhelyek arányosítása ügyében.) Az 1871. évi LV. t.-cz. 8. §-a szorította meg először a közbirtokos olkülönitósi jogát az erdőkre nézve, a mennyiben ugy rendelkezett, hogy a közbirtokos illetményének természetben való elkülönítését csak ugy kívánhatja, ha illetményére legalább 100 kat. hold esik. Ellenben a legelőre nézve minden közbirtokosnak feltétlenül, a havasokra nézve a birtok arányában való többség kórelmére, tekintet nélkül az egyéni illetmények nagyságára, megadta az elkülönítési jogot. Ezeket a rendelkezéseket azonban már az 1880. évi XLV. t.-cz. módosította. A legelők ós havasok ugyanis tömegesen kerültek felosztás alá. Nem korlátolta a felosztásra való törekvéseket az a körülmény sem, hogy az erdők felosztása meg volt nehezítve, mert sok helyen éppen avval a kijelentéssel, hogy az illető közös terület, a mely erdőség volt, » havasa-nak. neveztetett, illetve a birtokosság a feloszlatni kért területet »havas - -nak nevezte s ekképen a törvényben a »havasok«-ra nézve megállapított feltételek fennforgását látta, a területet felosztás alá vették. (Kibéd, Szováta, Eted, Kisgalambfalva, Málnás stb.) Lehetetlen birtokviszonyok és telekkönyvi állapotok keletkeztek, ós a perek egész áradata zúdult a birtokosságra. 6 Jegyzet: A 11.127/905. 5.216/9 6. számú ol?ő birói Ítéletek a csíkszeredai kir. törvényszéknél. ;