Képviselőházi irományok, 1910. XIII. kötet • 463-530 sz.

Irományszámok - 1906-466. A földmívelésügyi bizottság jelentése a "marokkói sáska irtásáról" szóló 431. sz. törévnyjavaslatról

8 466. szám. A mennyiben a sáska elszaporodása nemcsak azon törvényhatóság gazdaságaira nézve lehet végzetes, a hol a fertőzés már megtörtént, hanem a fertőzés terjedésével faz egész országot fenyegetheti, a bizottság igen helyesnek s indokoltnak tartja, hogy az irtási költségeket részben az első sorban érdekelt törvényhatóság, de más részben az államkincstár is viselje, mert az bizonyos, hogy a fertőzés terjedésének megakadályozása olyan országos érdek, a mely érdek szempontjából az államkincstárnak a felmerülő kiadások részbeni fedezése elől kitérni nem lehet. Helyesli a bizottság, hogy a javaslat az irtási költségeknek a törvényhatóságra eső részére nézve nem tartalmaz imperativ rendelkezést a tekintetben, hogy a törvényhatóság ennek fedezéséről mely módon s milyen megosztási s megterhelósi formában gondoskodjék: ez a kérdés a törvényhatóság önkormányzata körébe tartozik s az erre vonatkozó törvényes eljárás mellett nyerhet legigazságosabb megoldást. Azt is helyesli a bizottság, hogy a bejelentést a felügyeletre hivatott hatósági közegek nemcsak közvetlen felettes hatóságuknak, hanem a rendes közigazgatási eljárástól eltérve, egyidejűleg a földmívelésügyi ministernek s a rovartani állomásnak is kötelesek megtenni, mert a mint a javaslathoz csatolt indokolás közlései is kétségtelenné teszik, a védekezés szempontjából a legkisebb időmulasztás is helyrehozhatatlan hátrányokat okozhat. A bizottság helyesli azt is, hogy az irtási mód megállapítását a javaslat a földmívelésügyi ministerrre bizza, mivel csak igy lehet a kormányzat abban a helyzetben, hogy az adott viszonyok között, a legjobbnak ismert irtási módot alkalmazza s ha esetleg ezután valami még alkalmasabb irtási eljárás fedeztetik fel, azt is igénybe vehesse s alkalmazhassa. A 7-ik §-nak e mívelési mód megváltoztatására vonatkozó rendelkezését a bizottság szintén egészében helyesnek tartja, minthogy ott, a hol nagyobb veszély elhárításáról van szó, a közérdeknek minden más tekintetet alá kell rendelni. A javaslat egyes szakaszaira nézve a bizottság a következő módosításokat javasolja: Az 1. §. első mondatának végén »az összes gyepeket és parlagterületeket bejárni« helyett »ezeket az összes területeket bejárni« kifejezések veendők fel, mert az eredeti szöveg hiányos részletezése félreértésekre adna okot. Az 5. §. negyedik bekezdésének a végére, nehogy a bekezdésben foglalt rendelkezés elmulasztása által a védekezés sikere koczkáztatva legyen, felveendő, hogy: »Ha a község (törvényhatóság) ennek a kötelezettségnek nem tesz eleget, a fuvar s igaerőről a mulasztó község (törvényhatóság) kárára ós veszélyére az irtást vezető állami közeg gondoskodik.« A 7. §. első bekezdésének harmadik mondatába »eleget nem tettek« szavak után felveendő, hogy »vagy nem megfelelő módon tettek eleget«. mert a nem megfelelő szántás ós hengerezés a védekezés szempontjából értéktelen s igy ilyen esetben is a szükséges intézkedések foganatosítására az irtástvezető állami közeget kell feljogosítani, nehogy egyesek hanyagsága vagy képtelensége miatt mások jelentékeny károsodást szenvedjenek. A 8. §. második bekezdésének elején indokoltnak tartja a bizottság a ^felszántott területek« után, hogy »a fertőzés tovább terjedésének veszélye nélkül« kifejezések vétessenek fel, mert ezzel is kidomborittatik az, hogy a magános joga csak a veszély elhárításához szükséges mértékig érinthető. A 11-ik §-ba felveendőnek tartja a bizottság annak kidomboritását, hogy nevezett szakaszban a kihágásokat csak a magánegyének követhetik