Képviselőházi irományok, 1910. XIII. kötet • 463-530 sz.
Irományszámok - 1906-485. Törvényjavaslat a magyar királyi államvasutak évi fizetéssel biró alkalmazottai illetményeinek rendezéséről
485. szám. 151 A további elölépésre azonban a fegyelmi büntetés nem hat ki. Ha pl. valamely tisztviselő, aki a VIII. fizetési osztály harmadik fokozatával járó fizetés élvezetében van, fegyelmi határozat folytán elölépésre igényt adó szolgálati idejéből egy évet vészit és igy a második fokozatba nem három, hanem négy szolgálati év betöltése után lép elő, az első fokozatba már a rendes három, nem pedig ismét négy szolgálati év betöltése után fog előlépni, vagyis az egyszer elszenvedett büntetésnek további joghátránya már nem lehet. • • 7. §. E szakasz az 1893. évi IV. törvényczikk 5-ik §-ának 5-ik bekezdésében foglalt határozathoz hasonló rendelkezést tartalmaz. Eltérés mutatkozik annyiban, hogy a jelen szakasz szerint csak abban az esetben nem utalványozandók a fegyelmi eljárás alatt álló elölépésre jogosultnak magasabb illetményei attól az időponttól kezdve, a melytől azok különben jártak volna, ha az illető tisztviselő az elölépésre való igény megvonására Ítéltetik. _ E szakasz a soronkivüli előléptetést szabályozza. A soronkivüli előléptetést ugyanis a vasúti szolgálat különleges viszonyaira való tekintettel továbbra is fentartandónak találom, mert meggyőződésem szerint a felsőbbségnek nemcsak joga, de egyúttal a köz érdekében kötelessége is azokat az alkalmazottakat, akik a rendes kötelességteljesités mértékét messze túlhaladva, minden tudásukat, tehetségüket, idejüket és munkabirásukat önfeláldozólag munkaadójuknak szentelik, az átlagos munkaerők sorából kiemelve, soron kivül a jobban fizetett, magasabb állásokhoz juttatni. E nélkül nem fejleszthető az alkalmazottakban az ambiczió s nem fejlődhetik ki bennük az odaadó buzgó szolgálat.teljesitésének a nemes versenye. Ez okokon kivül azonban a soronkivüli előléptetés fentartása az államvasuti szolgálatban még azért is szükséges, mert ennek mellőzése az előmeneteli viszonyok tekintetében a helyzet rosszabbodását jelentené, mivel az eddigi előléptetések mellett is a tisztviselők 20—3O/ 0-a soron kivül jutott előléptetéshez. Midőn azonban a soronkivüli előléptetések fentartását az államvasutaknál törvényileg biztositani kivánom, egyúttal biztosítékot nyújtó intézkedéseket tervezek a törvényben arra nézve is, hogy a soronkivüli előléptetések rendszere tul ne lépje azt a határt, amelylyel megóvatik az alkalmazott attól, hogy társai egy része által, különösebb érdem nélkül is megelöztessék. E végből kimondja e szakasz, hogy az A. táblázatba sorozott alkalmazottak soronkivüli előléptetése azokban a fizetési osztályokban, a melyeken belül várakozási idők vannak megállapitva, a várakozási időknek csakis oly megröviditésével történhetik, mely megrövidités a megállapitott várakozási idö felén tul nem terjed. Másfelől kimondatik az is, hogy a várakozási idők megröviditésével soronkivül előléptethetök száma az ugyanabban az évben a várakozási idők letelte alapján időszaki (automatikus) előléptetésben részesülő tisztviselők 15%-át meg nem haladhatja. A B. táblázatban felsorolt alkalmazottak soronkivüli előléptetése pedig ugyanazon fizetési csoport magasabb fizetési fokozatába egyáltalán nem történhetik, mert az alárendeltebb, úgyszólván egyenlő szolgálatban, az egyéni kiválóság érvényesülésének tér alig kinálkozhatik. Itt tehát a soronkivüli előléptetés csakis az alacsonyabb
