Képviselőházi irományok, 1910. XIII. kötet • 463-530 sz.
Irományszámok - 1906-485. Törvényjavaslat a magyar királyi államvasutak évi fizetéssel biró alkalmazottai illetményeinek rendezéséről
485. szám. 143 legveszélyesebb és legfelelösségteljesebb szolgálatot teljesiti, az utazással járó külön költségeinek megtérítésében ne részesittessék. A mozdony- és vonatkísérő-személyzet kilométer- és őrapénzkeresete az 1905. évi teljesítményt véve a számítás alapjául, a szabályzatban megállapítandó s fentebb közölt egységek mellett mintegy 8,833.000 K-ra tehető, a mi vonatkilométerenkint 72 g 93 4, 39 ~ ^p ... 12.151 f-nek felel meg. Az 1905. évben a szóban levő kiadások tényleg 7,673.306 K-t, vagyis vonatkilométerenkint 10.556 f-t tettek, tehát az uj rendszer szerint vonatkilométerenkint 1.595 f, vagyis 15-11% többlet állt volna elő. Miután azonban az 1907. évre 74,800.000 fizető és önkezelési vonajtkilométer teljesítmény irányoztatott elő, a fenti egységtétel emelkedés (74,800.000X1-595) mintegy 1,193.000 K többkiadásnak felel meg. Tekintettel azonban arra, hogy a jelenlegi díjazási rendszer mellett a külállomásokon való 24 órai időzés után egy teljes napidíj jár az esetben, ha a személyzet laktanyában elhelyezhető, az uj rendszer mellett azonban e külön díjazás az órapénznek a távollét tartamára való számításba vételével elesik, továbbá, hogy a laktanyai pótdijak a jelenleg felszámitható napidijaknál kisebbek, e czimen évente mintegy (—)193.000 K fog felszabadulni, úgy hogy az uj kilométer és órapénzrendszer életbeléptetése esetén az 1907. évi elöirány- ,;, zattal szemben várható többkiadás mintegy . . . . 1,000.000 K-ra tehető. Indokolást igényel a kilóméter- és órapénzek itt ismertetett uj szabályozásánál a honállomástól való távollét időtartamának olynemü megállapítása, hogy az a vonat menetrendszerű indulási idejétől kezdve, nem a tényleges, hanem ugyancsak a menetrendszerű visszaérkezés időpontjáig számíttatik s igy késések esetén a vonatkésés időtartama, még ha annak beálltára a mozdony- és vonatkiséröszemélyzet semmi befolyást sem gyakorolhatott, tehát ha a késés e személyzet hibája nélkül keletkezett is, az óradíjjal díjazandó távolléti idő be nem számíttatik. E számítási mód megállapításának indokát a szolgálat eminens érdekében álló az a körülmény képezi, hogy a vonatok késéseért senki ne honoráltassék, abból senki hasznot ne húzhasson; sőt ellenkezőleg a mozdony- és vonatkiséröszemélyzet is érezze azt, hogy a vonatkésésböl mindenkire, aki a vonat közlekedése által érintve van, csak hátrány támadhat és keletkezik s ezért már saját jól felfogott érdekében is tőle telhetőleg igyekezzék a vonatok menetrendszerinti rendes közlekedését biztositani. Ha az érdekelt személyzet a késésből bármi csekély anyagi előnyt húzhatna, ez a vonatok rendességére esetleg igen kedvezőtlenül hathatna vissza, mert az elérhető anyagi haszon — önként érthetöleg — legalább is szerfölött lohasztaná a rendességre irányuló igyekezetet és törekvést, a kevésbbé kötelességtudó és kedvezőtlen anyagi helyzetben levőket pedig egyenesen csábithatná a kellően palástolt késések előidézésére. Erre pedig nemcsak alkalmat szolgáltatni nem kívánok, sőt meg akarom óvni a személyzetet még a gyanújától is annak, mintha a vonat-
