Képviselőházi irományok, 1906. XII. kötet • 401-462. sz.
Irományszámok - 1906-442. A közoktatásügyi bizottság jelentése "a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanitók járandóságairól" szóló 411. számú törvényjavaslatról
442. szám. 333 törvényes kellékeknek, különösen a jelen törvény 16., 17., 18. és 19. §§-ai rendelkezésének és azt, hogy az illető tanítónak osztályába, a kinek járandóságaihoz az ískolafentartó állami kiegészítést kér, hány mindennapi (6-tól 12 éves) tanköteles lesz utalva. A mennyiben a tankötelesek száma 30-on alul maradna, a vallás- és közoktatásügyi minbter csak kivételes esetekben engedélyezhet államsegélyt.* A 16. §. bekezdése styláris szempontból és világosabb meghatározás czéljából a következőkép módosíttatott: »Alapfizetés vagy korpótlék kiegészítés czímén államsegélyt csak olyan községi vagy hitfelekezeü iskolák tanítói nyerhetnek« stb. A 17. §. utolsó mondatában megjelölendő, hogy a befolyó pénzbüntetés »az országos tanítói nyugdíj és gyámalap« czéljaira fordítandó. A ministeri javaslat 18. §-a az oktatási nyelvet határozza meg és a magyar államnyelv fokozottabb védelmét biztosítja. Ez utóbbi tekintetben azonban kiegészítésre szorul, tekintve, hogy nem tartaltmaz eléggé hatályos intézkedéseket az esetre vonatkozólag, ha a községi és hil felekezeti iskolákban az idegen anyanyelvüekkel együtt magyar anyanyelvű tanulók is részesülnek oktatásban. E hiányt kívánta pótolni éá a magyar államnyelv jogainak kivánt hatályosabb érvényt szerezni a közoktatásügyi bizottság, midőn e szakaszt az első mondat változatlan meghagyása mellett, a következőleg egészítette ki: »Az olyan hitfelekezeü elemi népiskolákban, a melyekben a beiratkozott növendékek összes létszámának legalább 20°/°-a magyar nyelvű, vagy ha az összes növendékek között legalább 20 magyar anyanyelvű van, a magyar nyelv is, mint tannyelv használandó. Ha pedig a beirt tanulóknak legalább fele magyar anyanyelvű, a tanítási nyelv a magyar, de az iskolafentartók gondoskodhatnak arról, hogy a magyarul nem beszélő növendékek anyanyelvükön is részesüljenek oktatásban. Minden oly népoktatási tanintézetekben azonban, a melyekben az állam nyelve van egyedüli tanítási nyelvül bevezetve, ez az állapot többé meg nem változtatható. Az összes elemi népiskolák ismétlő tanfolyamában a tanítás nyelve a magyar. Ezek az intézkedések érvényesek a községi elemi népiskolákban is.« A 19. §-ból e szavakat «az ő életczéljainak megfelelően* törölni javasolja, nehogy a magyar nyelv elsajátításának mértékére vonatkozó enyhítésnek tekintessenek. A 20. §. első bekezdését a bizottság világosabb értelmezéssel a következőkép szövegezte: »Nem magyar tanítási nyelvű községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknál alkalmazott tanítók alapfizetés vagy korpótlék kiegészítés czímén államsegélyben a 16. §-ban megszabott feltételeken kívül csak a következő további feltételek teljesítése mellett részesülhetnek:« Ugyan-e szakasz első és második pontjában tankönyvek, olvasókönyvek és tanszerek használatára vonatkozó rendelkezést oiykép módosítja, hogy ezek a vallás- és közoktatásügyi minister által is engedélyezendők és általa is helyben hagyandók. A ministeri javaslat szövege tehát az »isx szócskák közbeszurásával kiegészítendő, mert a közoktatásügyi bizottság nem akarta érinteni az iskolafentartóknak azon autonóm jogát, hogy a tankönyveket, tanszereket és segédeszközöket ők engedélyezzék s az állami felügyelet szempontjából eléggé hatályosnak tartotta azt az intézkedést, ha ez engedélyezés, illetve helybenhagyás a minister által is
