Képviselőházi irományok, 1906. X. kötet • 216-330. sz.
Irományszámok - 1906-244. A pénzügyi bizottság általános jelentése az 1907. évre szóló állami költségvetés tárgyában
244. szám. 287 3. A különböző egyházaknak adott segélyek a lelkészek fizetésének feljavítására fordíttatnak. 4. A különböző felekezeti nép- és középiskoláknak adott segélyekből legnagyobb részt a tanítók és tanárok lesznek fizetve, 5. A közösügyi kiadásoknak egy jelentékeny része személyes járandóságot képez, beleértve a közös hadügyi kiadásokat is. 6. A honvédelmi tárcza kiadásainak jelentős része hasonló természetű, Ha mindezeket az összegeket tekintetbe vesszük, ugy azt kell mondanunk, hogy az állam közigazgatási költségei aránylag igen nagy mórtékben veszik igénybe az ország pénzügyi erejét. Pedig a tisztviselők egy részét nem is az állam fizeti. Ott vannak a megyei és városi tisztviselők, a községi és körjegyzők, meg orvosok, a különböző felekezetek lelkészei, tanárai és tanítói, a községi iskolák tanárai és tanítói, a községi elöljárók stb., a kik valamennyien más és~ nem állami forrásból kapják fizetésüket. Mindez összevéve igen nagy terhet képez a nemzeten, az államon és a társadalmon. S ez a baj kettős irányban is érezteti káros hatását. Egyrészt túlságosan nagy és egyre szaporodik azoknak száma, a kik közgazdasági javakat nem produkálnak, másrészt pedig azokra, a kik ily javakat produkálnak mind nagyobb és nagyobb teher nehezedik. És mindezeknek daczára vannak oly igények, melyek elől elzárkóznunk majdnem lehetetlenség. Itt van első sorban a tanítók fizetésének rendezése. Mindenki, a ki ismeri azt a nagy nemzeti feladatot, a mely a tanítók kezére bizva van; s szembe helyezi vele azt a meg nem felelő fizetést, melyben részesülnek, be kell, hogy lássa, miszerint e kérdést a lehető legrövidebb idő alatt meg kell oldani. A vallás- és közoktatásügyi minister ur be is jelentette a bizottságnak, hogy az erre vonatkozó törvényj avaslat készülőben van, s igen rövid idő alatt abban a helyzetben lesz, hogy azt a képviselőházhoz benyújthatja. S bár odáig nem mehet a fizetésemeléssel, a medig a tanitók igényeit lelkiismeretlen izgatók fokozni óhajtanák, el fog menni addig, a meddig, a művelt államok átlaga elment. El kell készülnünk arra is, hogy az államvasuti alkalmazottak egy részének jogos igényeit teljesítenünk kell. Sem az általok teljesitett munka, sem pedig a nagy felelősség, a mely őket terheli, nincsen arányban egyes kategóriákban a fizetéssel, a melyet húznak. Gondoskodnunk kell tehát róla, hogy különösen az alsóbb fokú alkalmazottak javadalmazása, a mennyire az ország pénzügyi ereje megengedi: emeltessék. De nem hunyhatunk szemet a birák és birósági alkalmazottak jogos igényeinek figyelembe vétele előtt sem. Igaz ugyan, hogy az alsóbb fizetésű fokozatokban levő birósági alkalmazottaknak javadalmazása ebben az esztendőben is emeltetett, de az ország pénzügyi erejére való tekintetből nem mehettünk el odáig, a meddig elmennünk parancsolná a méltányosság. Erre vonatkozólag bejelentette az igazságügyminister ur, hog}* egy törvényjavaslatot fog még a jövő esztendő folyamán a képviselőházhoz benyújtani, mely a birói szervezettel foglalkozik, s a javaslatot oly időben óhajtja törvényerőre emelni, hogy a bírák már az 1908-ik esztendőben részesesüljenek lehetőleg a fizetósrendezés jótéteményeiben. Mindez ismét sok millióval fogja terhelni az ország költségvetését. Már ez a kilátásba vett uj teher is sok óvatosságra ad okot, talán aggodalomra is alkalmat.