Képviselőházi irományok, 1906. X. kötet • 216-330. sz.
Irományszámok - 1906-241. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése a báró Bánffy Dezső és több más országos képviselő által bejelentett mentelmi jog megsértése tárgyában
264 . ; ..- . 241. szám. Az akkori mentelmi bizottság, melynek elnöke és előadója, valamint több tagja ugyanazokból állott, mint az 1906 — 1911. évi jelenlegi képviselőház mentelmi bizottsága, ez ügyben ülést tartott s a szükségesnek talált vizsgálat során eszközölt kihallgatásokról hites gyorsírók följegyzósei alapján szerkesztett s jelentéséhez mellékelt jegyzőkönyveket vétetett föl. Ez a jelentés a múlt országgyűlés tartama alatt 1905. évi szeptember hó 15-ón megtartott mentelmi bizottsági ülésben egyhangúlag hozott határozattal hitelesittetett is, mely azonban a képviselőházhoz, az országgyűlésnek időközben történt feloszlatása miatt a Házhoz beterjeszthető nem volt. Bánffy Dezső báró, orsz. képviselő mentelmi jogának megsértése miatt a képviselőház 1906. július hó 3-án tartott ülésében újból bejelentéssel élt, a mely a Ház határozata folytán tárgyalás ós jelentéstétel végett a házszabályok 188. §-a értelmében a mentelmi bizottsághoz utasíttatott. Ennek eleget téve, jelentésünket a következőkben terjesztjük elő. * * * A mentelmi bizottság a múlt évben foganatositott vizsgálat adatainak beható mórlegelése mellett első sorban a legalitás kérdésének megvilágítása szempontjából azt tette vizsgálat tárgyává, hogy a bűnvádi eljárás minő alapon tétetett folyamatba? Erre nézve Plósz Sándor akkori igazságügyminister azt adta elő, hogy midőn ő 1904. évi deczember 13-án délelőtt 10— 1 IA11 óra körül a képviselőházba ment, neki ott azt mondták, hogy a terembe nem lehet bemenni; azért oda be se ment sekkor nyert tudomást a lefolyt eseményekről. Nyomban magához kórette a főügyészt, koronaügyészt ó^ az ő államtitkárját, kikkel megbeszélte a dolgot ós azon eredményre jutott, hogy az eljárást meg fogják indítani, mivel többen a »büntetendő cselekmény lehetőségét látták fenforogni'.« Sőt megállapodtak abban is hogy a nyomozás a BTK. 152. §: 1. pontjában meghatározott lázadás büntette miatt tótessék folyamatba, mert »az ezen szakaszban foglalt cselekmények külső jelenségei fenforoghatnak.« Ezzel egybehangzólag nyilatkozott Pongrácz Jenő kir. főügyész is, a ki ily irányú utasítást adott a budapesti kir. ügyészség vezetőjének, hogy tudniillik rendelje el a nj'omozást a tényállás felderítése végett ós első sorban birói szemlét inditványoztasson. Minthogy ezen intézkedések még a háznagyi hivatal által később felvett jegyzőkönyv beterjesztése előtt történtek, megállapítható, hogy a bűnvádi eljárás — feljelentés hiányában, — hivatalból rendeltetett el, az országház folyosóján történt beszélgetések alapján. Az igazságügyminister a neki informácziót szolgáltató képviselők közül senki másra nem emlékszik, minf csakis az akkori ministereinökre, a kiről azonban meg van állapítva, hogy a jelenetnek nem volt szemtanuja és csak ennek megtörténte után érkezett a terembe. így tehát még az sem bizonyos, hogy a neki információt szolgáltatott többi képviselők között volt-e csík egy is, a ki autopsia utján győződött meg az igazságügyministerrel közölt tényállásról. Mindez nem szolgált akadályul arra, hogy a kir. főügyész lázadás bűntette miatt a nyomozásnak hivatalból való elrendelésére adjon utasítást mondván, hogy az akkor készülőiéiben levő jegyzőkönyvre szükség nem volt. Már ezzel, a törvénykezési eljárásban páratlannak mondható, felettébb megbízhatatlan alapra fektetett ténykedéssel — még ha ennél több nem is
