Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 87 Belföldi üzemek ideiglenesen külföldön foglalkoztatott biztosításra kötelezett magyar honosságú alkalmazottai a jelen törvény szerinti biztositás előnyeit egyaránt élvezik, akár bel-, akár külföldön érte őket a jelen törvény értelmében biztositás alapjául szolgáló betegség vagy baleset. Ez utóbbi esetben csak akkor nem, ha az alkalmazott az illető külföldi állam törvényei szerint ott betegség vagy baleset esetére biztosíttatott. 5. .§. Belföldi üzemekben alkalmazott külföldi honosok a betegség esetére való biztositás tekintetében minden esetben, a balesetbiztositás tekintetében pedig csak akkor esnek egyenlő elbánás alá a magyar honosokkal, ha az illető állam a területén alkalmazott magyar honosokkal szemben hasonló eljárást követ. Oly államok alattvalóival szemben, melyekben a balesetbiztositás nincs törvényesen rendezve, a kereskedelemügyi minister a 3. §-ban emiitett biztosítási kötelezettséget a viszonosságra való tekintet nélkül is elrendelheti. ... 6. §. Azok a vállalatok, melyeknek üzeme az ország határán túl terjed, csak az egyik államban biztosításra kötelezettek, mire nézve a vállalat székhelye az irányadó. Ha azonban a vállalatnak belföldön állandó képviselősége van, az ennek jogköre alá tartozó alkalmazottak a jelen törvény szerint biztosításra kötelezettek. Az első bekezdésben említett üzemek bel- és külföldi honos alkalmazottai viszonosság esetében a biztositás szempontjából az 5. §. szerint egyenlő elbánásban részesülnek. 7. §. A mennyiben a magyar szent korona országainak területén laknak s fizetésük, illetve keresetük évenkint 2400 Knál vagy naponkint 8 Knál nem több, betegség esetére önként biztosithatják magukat s a jelen törvény X. fejezete értelmében szervezett országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, a mennyiben a törvény mást nem rendel, fölvenni köteles: a) a 10. §. értelmében biztosítási kötelezettség alá nem eső alkalmazottakat; b) a házi cselédeket; c) a házi iparral foglalkozókat; d) az önálló iparosokat; e) a közönséges napszámosokat (1884 : XVII. t.-cz. 183. §. m) pont; f) a biztosított pénztári tagok családtagjait; g) a műhelyekkel biró nyilvános tanintézetek tanulóit; h) a mezőgazdasági munkásokat és cselédeket; i) a javító-intézetekben elhelyezetteket és letartóztatási intézetek üzemeiben foglalkoztatott letartóztatottakat; j) a jelen törvény életbeléptét közvetlenül megelőzőleg az 189í. évi XIV. t.-cz. alapján a betegsegélyző pénztáraknál legalább három hónapon át önként biztosítottakat. Az a—h) pontok alapján önként belépni kivánó egyének előzetes orvosi vizsgálatnak vethetők alá, s a felvétel az orvosi vizsgálat kedvező eredményétől tehető függővé, ezenfelül az önkéntes belépési jogosultságra nézve az alapszabályok kor tekintetében is állapithatnak meg korlátokat.