Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-184. Törvényjavaslat a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók épitésének állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről
184. szám. 49 A javaslat 11. §-a fentartja azon határozatot, hogy a járatsegély engegélyezósóhez legalább egy harmad rakománynak a hazai közgazdaság érdekében történő szállítása szükséges. Ezen feltétel, ámbár annak enyhitósét az érdekelt vállalatok kivánják, hajózási vállalataink érdekében előnyösen van kiszabva, mert ily módon a vállalatnak alkalma van kétannyi idegen rakományt tisztán külföldi kikötők között is szállitani a nélkül, hogy a segélyhez való igénye megszűnnék. A vállalatokra nézve előnyös ezen helyzet azonban csak nagyobb hajókat illetőleg lehet indokolt, kisebb hajóknál, a melyekre nézve könnyebben kinálkozik alkalom, hogy a hazai kikötőbe vagy kikötőből rakterületükhöz viszonyítva aránylag nagyobb rakományt szerezhessenek, czélszerűbb a járatsegélyhez való igényjogosultságot valamely határozott rakó-. mány mennyiséghez kötni, mely a harmadrakományt meghaladó esetekben is kötelező. Éhez képest mint legkisebb rakomány 300 lajstromozott tonna vagy 500 sulytonna vétetett fel a javaslatba. Ezen eljárás azonban a harmadrakományhoz kötött főszabályt nem érintheti, mivel különben az fordulna elő, hogy ugyanazon rakomány mennyiségórt a szállítást végző illető hajó nagyságához mérten épen olyankor kellene nagyobb segélyt fizetni, mikor a vállalat e hajója kihasználhatóságához viszonyítva aránylag kevesebb szolgálatot teljesített a hazai közgazdaság javára. Azon nagy nehézségek folytán , a melyek a tengerészeink kiképzéséhez szükséges vitorlás hajózás teljesítésénél vitorlás hajóink pusztulása óta egyre fokozódnak, mindinkább előtérbe nyomul azon követelmény, hogy a kiképzés czéljaíra egy modern szerkezetű vitorlás iskolahajó szereztessék be. Különösen a fiumei tengerészeti akadémiából ós a buccarii tengerészeti iskolából kikerült növendékek gyakorlati továbbképzésére szükséges, hogy egy ily iskolahajó mielőbb beszereztessék. Az iskolahajó beszerzésénél és különösen üzemben tartásánál az oktatás követelményeinek kellő kielégítése végett egészen más szempontok irányadók, mint a tisztán szállításra szánt hajóknál; erre való tekintettel tehát a javaslat 13. §-ában felhatalmazást kérek, hogy az iskolahajó forgalomba állítását a rendes feltételektől eltérőleg ós nagyobb támogatás nyújtásával is biztosithassam. A javaslat 14 — 17. §j-ai a hajóépítési és gépgyártási segélyeknek a gyárost illető részleteiről szólnak. Ez ügyről érdemileg a 6. §. indokolásánál nyilatkoztam; mint kisebb jelentőségű ujitást felemlítem, hogy a hajógépek gyártásáért nyújtandó segélyek egységtótele a felhasznált anyag 100 kg.-ja helyett lóerőnként lett megállapítva. Ezenfelül még kikötöttem a javaslatban, hogy a gyáros e segélyeket rendes körülmények között csak akkor igényelhesse, ha munkásainak legalább 80°/o-át magyar állampolgárokból alkalmazta. Szabadhajózásunk fejlesztésének előmozdításánál az eddigi állapottal szemben a legkedvezőbb befolyás gyakorlására a javaslat 18. §-a van hivatva, mely intézkedik arról, hogy a szabadhajózás támogatására fordítható hitel a törvény hatályának első öt évében fokozatosan évi 1,500.000 koronára emelhető fel. Szabadhajózásunk fejlődését ugyanis leginkább az eddig e czélra rendelt hitel kimért volta tartotta vissza s főkép ennek tulajdonítandó, hogy a lefolyt évek alatt az osztrák szabadhajózás, melynek javára a hitel korlátozva nem volt, rendkívüli emelkedést mutat fel. Saját hajózási viszonyaink szempontjából is kiválóan előnyös volna, ha a hitel korlátozásától teljesen el lehetne tekinteni, de másfelől a pénzügyi helyzet követelményeit sem lehet szem elől téveszteni. E mellett azonban a hitel korlátozásánál a fentebb közölt 1,500.000 koronányi összeg akként lett Képvh. iromány. 1906--1911. IX. kötet. 7
