Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-184. Törvényjavaslat a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók épitésének állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről
38 184. szám. Ezen állapoton javitandó, az 1893. évi XXII. törvényozikk a tengeri szabad hajózásunk fellendítése érdekében a következő intézkedéseket tette: megállapított beszerzési segélyeket, a melyek a hajótulajdonost a hajó beszerzése után minden különösebb ellenszolgáltatás nélkül megillették, továbbá külön segélyeket engedélyezett azon esetekre, ha az illető hajó a hazai forgalom érdekében teljesített járatokat. Ezen felül a hajók után adó és illetékkedvezményeknek adatott hely. Az 1893. évi XXII. törvónyczikknek hajózásunk fellendítésére kedvező hatása volt abban az irányban, hogy a hajóállományunk szaporodott. A törvény tíz évi hatálya alatt 23 segélyre jogosult gőzös 43.196 tiszta tonnatartalommal szereztetett be, sőt a beszerzések oly mórvet öltöttek, hogy az évi 200.000 koronával számított hitel, melylyel az idézett törvényozikk a szabadhajózásra évenként fordítható segélyeket korlátozta, már 1901. óta nem volt elégséges a beszerzési segélyek czimén felmerült igényeket kielégíteni. Ellenben az 1893 évi XXII. t.-czikknek azon másik czélzata, hogy hajósvállalat aink külön segély nyújtása által a hazai forgalom emelésére használják hajóikat, csak szerény mérvben valósult meg. Egy-egy évben átlag mintegy 10 járat teljesíttetett csupán olyan viszonylatban, a melyért a külön segélyek megállapittattak ós ezen járatok közül is csak elvétve volt olyan, a mely Fiume számára uj forgalmi összeköttetést létesített. A szabadhajózás segélyezésétől függetlenül az 1895. évi XXXIV. t.-cz. külön intézkedéseket tett a hazai hajóépítés fellendítésére, mely czélból egyrészt a hajótestek építéséért ós másrészt a hajógépek készítéséért az illető hazai gyár számára külön segélyeket állapított meg. Ezen törvény szintén 10 évi hatálylyal alkottatott, azonban fennállásának egész ideje alatt úgyszólván teljesen hatástalan maradt, mivel egyetlen hajóépítő telepünk, mely Fiúméban 1893-ban létesült, üzemét néhány évi kísérletezés után beszüntette. Még mielőtt az 1893. évi XXII. törvényozikk hatálya megszűnt, kezdeményezés történt arra nézve, hogy ezen törvény, mely mint említve volt, 1901-től kezdve a sególyszüksóglet fedezésére sem nyújtott elegendő alapot, a változott viszonyoknak megfelelően át dolgoztassák. Az ez alapon készült törvényjavaslat 1901. évi szeptember hó 1-én a képviselőházhoz be is lett nyújtva (1. 1901. évi Irományok 19. sz.) azonban annak tárgyalására nem került a sor ós utóbb — különös tekintettel arra, hogy a hajóépítés segélyezésének szintén szükségessé vált újra rendezése a szabadhájózás támogatásának ügyével szoros kapcsolatban van — ezen két kórdós együttes felölelósóvel egy ujabb törvényjavaslat dolgoztatott ki, mely 1902. évi deczember hó 19-én lett a képviselőház elé terjesztve (1. Irományok 287 sz.) Ezen újabb javaslat az 1903. év elején a képviselőház közlekedési és közgazdasági bizottságaiban több pótlással el is fogadtatott, de a végleges letárgyalásra ezúttal sem jutott a sor. Az ügy ilyetén elhúzódása a szóban levő közgazdasági érdekekre annál hátrányosabb, mivel időközben a fentebb idézett mindkét törvényozikk hatálya lejárt a nélkül, hogy ez ideig szabadhajózásunk ós hajóópitőiparunk segélyezésére újabb törvényes intézkedések hozhatók lettek volna. Sürgős gondoskodást igényel ennélfogva, hogy a hatályukat vesztett intézkedések helyébe az ügy helyes rendezésére a fenforgó összes érdekek figyelembevételével új szabályok lóptettessenek életbe. Ezt czólozza ez a törvényjavaslat. Mielőtt azonban annak részletes indokolására áttérnék, szükséges, hogy a szóban levő segélyezések különböző rendszereit az idevonatkozó külföldi törvények ismertetése kapcsán kifejtsem.
