Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-183. Törvényjavaslat a hazai ipar fejlesztéséről

24 183. szám. Ugyanezt tehetik munkásházak létesítése érdekében. Ez a jogot azért kellett ide felvenni, hogy egyrészt bevonassanak az ország iparfejlesztési akcziójába, saját jól felfogott érdekükben a ttórvényhatóságok és községek is, másrészt mert ezen joguk konkrét esetekben kétségbevonatott és külön közigazgatási bírósági ítéletre volt szükség, hogy a községek ezen joga elismertessék. Az említett kiterjesztés mellett megmarad a régi törvény azon rendelkezése is, hogy a törvényhatóságok és községek oly újonnan létesülő, vagy lényegesen kibővülő gyárakat és ipartelepeket is felmenthetnek a törvényhatósági ós községi adó alól, melyek nem esnek ezen törvény alá, sőt e kedvezményt kiterjeszti ez a javaslat a vámdíjak és egyéb helyi szolgáltatásokra is, minők pl. a kövezet vám, mely sok helyütt igen nagy terhet képez az iparra nézve. A községek és törvényhatóságok ezen határozatainak jóváhagyása a> belügyminister illetékességi körébe utaltatik, a ki ebben a kereskedelemügyi ós a pénzügyi ministerekkel egyetórtőleg határoz, mig Horvát-Szlavonországokban ez a bán ügykörébe tartozik, a ki azonban a kereskedelemügyi ministerrel egyetórtőleg tartozik eljárni. A törvényjavaslat 13. §-a az állami kedvezmények engedélyezhetósönek végső határidejét állapítja meg és pedig az 1915. évi deczember hó 31-ével. E határidő megállapításánál az volt irányadó, hogy ezzel az időponttal már beállhat az uj kereskedelem-politikai, tehát közgazdasági korszak, a mennyiben a fontosabb külkereskedelmi szerződéseinknek ez a legkorábbi lejárati terminusa. Erre az időre tehát teljesen szabad kezet kell magunknak fentartanunk. A törvényjavaslat második fejezete a közszállitásokról szól. A hazai iparfejlesztésnek legnagyobb sikerei ezen a téren mutatkoznak. És ez természetes is, mert a legnagyobb és legbiztosabb támogatás a tisztességesen megfizetett munka. A hol az állam, vagy A'állalatai, illetőleg üzemei ily munkával rendelkeztek és azokat a hazai ipar érdekében hasznosították, ott igen szép eredmények érettek el és nem egy nagy gyári vállalatunk egyedül a közszállitások czéltudatos felhasználásának köszöni létét. Bármily természetes legyen is, hogy a k"zhatósági és hivatali szükségletek csak a hazai termelés révén fedeztessenek, mely rendszert még a legnagyobb iparállamok, Anglia és Németország is követik, sajnos mégis sok kívánni való van ezen a téren még nálunk és épen ez az oka annak, hogy törvényhozási utón kell ezt az ügyet rendezni. Ezt czélozza ez a fejezet, mely természetszerűleg csak a legfőbb elveket állapítja meg, a végrehajtásnak tartva fenn a részletes szabályozást. Épen ilyen természetű ügyeknél bír nagyfontossággal, hogy a törvény ne foglalkozzék részletekkel, mert a mennyire ez garancziákat nyújtana is egyik irányban, annyira nehezíthetné a végrehajtást a másik irányban. A törvényjavaslat tényleg ezt a rendszert követi is, 14. § ában kimondva az elvet, mely szerint az állam, törvényhatóságok, községek ós ezek által fenntartott vagy segélyezett intézetek ós intézmények, nemkülönben a közforgalomra berendezett hazai közlekedési vállalatok ipari szükségletei és munkái rendszerint a magyar korona országainak ipara révén fedezendők. Ez a kötelezettség tehát nemcsak a közvetlen ipari szükségletekre, hanem a közmunkákra, építkezésekre is kiterjed, értve alatta az építkezéseknél felhasználandó anyagokat és gyártmányokat. A mikor azonban a javaslat ezt a kötelezettséget felállítja, ugyanakkor gondoskodni kell arról is, hogy oly esetekre, midőn a hazai ipar a részére