Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 249 jedni, hacsak a rendőrhatóságnak külön okai nem lesznek arra, vagy az érdekelt pénztár ezt nem kivánja. Ennek következtében a balesetek legnagyobb része valószínűleg megvizsgáJatlan marad, mert a pénztár előreláthatólag ritkán fog ezzel a jogával élni,, azaz csak kivételesen, a mikor valamely feltűnő körülmény teszi azt kívánatossá. Hogy ez tényleg igy legyen, arról az által gondoskodik a törvényjavaslat, hogy az ily, a pénztár által kivánt vizsgálatok költségeit magára a pénztárra hárítja, a mi bízójára indokolt is, mert a többi vizsgálatra a hatóság közrendészeti, illetve biztonsági szempontból amúgy is kötelezve lévén, azoknak költségeit maga viseli, de ily külön vizsgálatok költségeivel méltányosan meg nem terhelhető. • A kisebb jelentőségű balesetek megvizsgálásának elmaradása semmi nagyobb jelentőséggel nem bir, semmiféle közérdek nem kivánja azt, de alig is volna keresztülvihető. Ha ebben a tekintetben a külföld tapasztalatait követjük — hazaiak hiánj^ában csak azokra vagyunk utalva — akkor az összes balesetek számának 6—7°/o-a kerül kártalanítás alá, míg 93—94°/o-a olyan, mely a törvényes betegsegélyezés kereteit nem lépi túl. Ennek a 6—7%-nak megvizsgálása a fennálló törvényes rendelkezések szerint ugy is az illetékes elsőfokú rendőri hatóságok feladata. E czímen tehát a törvényjavaslat számbavehető ujabb terhet nem ró a hatóságra. Ha ellenben a többi 93—94°/o megvizsgálásának kötelezettsége is kimondatnék, oly teher hárittatnék ezekre a hatóságokra, melyre sem elegendő személyzetük, sem fedezetük nincs, tehát tetemes új megterhelés hárulna különösen a városokra és törvényhatóságokra, utóbbiak révén pedig az államra, a nélkül, hogy erre valóban szükség volna. A megvizsgálandó balesetekre nézve kimondja a törvényjavaslat az eljárás lehető sürgős voltát. Talán helyesebb volna itt határidőt szabni magában a törvényben, hogy annyival több legyen a gyors eljárás biztositéka. Czélszerűségi tekintetek azonban ellene szólnak ennek. Közismeretű, hogy vidéken egy-egy szolgabírói hivatal eljárásra jogosított személyzetét legtöbb esetben a főszolgabíró és egy szolgabíró képezik. Ha már most ezeknek valamely halasztást nem tűrő, rendkívül fontos ügyben kell eljárniuk és a törvény 3 vagy 5 napot rendelne a vizsgálat foganatosítására, megtörténhetnék, hogy vagy ezt a határidőt nem tarthatják be, vagy a, másik ügyet kell elhanyagolniuk.. Azért sokkal czélszerűbb, magában a törvényben csak a sürgősséget kimon-, dani. Ezenkívül még az is figyelembe veendő ebbeli, hogy a baleset-vizsgálás — ezen szempontból — nem a sérült állapotára terjed ki, nem oly körülmények megállapítására van hivatva, melyek a sérülés következményeire, vagy a sürgős megtorlásra vonatkoznak, melyek tehát azonnali vizsgálatot kívánnának. Épen ezért elegendő is a sürgősségnek egész általánosságban való kimondása, hisz ha valamely hatóság e tekintetben mulasztást követne el, módjukban van az összes érdekelt feleknek eljárni abban, hogy ily esetek megtoroltassanak, illetőleg ne ismétlődjenek. Egészen más természetű a vizsgálati iratok hivatali elintézése, itt belső munkáról van szó, melynek olyan akadálya nem lehet, hogy az záros határidő alatt elvégezhető ne legyen. Ennélfogva itt a törvényjavaslat már gondoskodott erről, nyolcz napi időt tűzve ki arra, hogy az eljárt rendőrhatóság a vizsgálatról felvett jegyzőkönyvet az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztárhoz beterjeszsze. Ennek a szakasznak egyéb rendelkezései a vizsgálathoz meghívandó érdekeltek és szakértőkre, valamint a vizsgálat anyagára vonatkoznak. Ké0h. ii'omány. 1006—1911. IX. kötet. 82