Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

246 186. szám. VIII. FEJEZET. A balesetek bejelentése, megvizsgálása és a kártalanítási eljárás. A törvényjavaslat VIII. fejezete a balesetek bejelentésénél, megvizsgálásánál és a kártalanításnál követendő eljárást szabályozza. Mindenek előtt a balesetek bejelentési kötelezettsége iránt kell rendelkezni, melyre nézve a legmesszebb menő intézkedés szükséges. A pontos baleset-bejelentés egyik feltétele az egész intézmény eredményes működésének. Ezt akarja szabályozni a 85. szakasz. A bejelentési kötelezettség a munkaadóra hárul, mint a ki üzeméért felelősséggel tartozik. Ezért kell itt kimondani azt is, hogy e felelősség akkor is fennáll, ha a bejelentés kötelezettségét a munkaadó megbízottjára ruházza és esetleg ez mulasztja el a bejelentést. A bejelentési kötelezettség természetesen csak oly balesetekre szorítkozik, melyek a munkaadónak vagy megbízottjának tudomására jutnak. Ez a korlátozás ugyan feleslegesnek látszhatik, mert a balesetek a törvényjavaslat szerint most már rendszeresen kártalanittatván, minden alkalmazottnak érdekében áll sérülését azonnal bejelenteni. Mindazonáltal nem mellőzhető. Ugyanis gyakoriak az oly kisebb sérülések, melyekre a sérültek ügyet sem vetnek, melyek később súlyos következményekkel járhatnak Nem ritkák például az oly esetek, hogy egy munkás megszúrja az ujját, a nélkül, hogy az pillanatnyilag akadályozná munkájában és néhány nap múlva vérmérgezés tünetei mutatkoznak, ugy hogy kétségtelen, miszerint ez a baleset következménye. Az sem ritka, hogy szilánk repül a munkás szemébe, a ki arra ügyet sem vet és később megvakul azon a szemén, vagy előfordul, hogy a munkás kisebb sérvet kap, melyet elhanyagol ós mely később bizonyos nehezebb munkákban akadályozza. Es az ilyen eset elég gyakori. Ha ezzel szemben nem mondja ki a törvény egész határozottsággal, hogy a munkaadó bejelentési kötelezettsége csak a tudomására jutó balesetekre szorítkozik, akkor a 189. §-ban fo dalt szankczió — 200, ismétlődés esetén 400 koronáig terjedhető pénzbüntetés — oly esetben is sújthatná, ha a munkás a balesetet eltitkolta, illetőleg annak semmi jelentőséget nem tulajdonítva, azt be sem jelentette. Jellemző egyébkent a baleset-bejelentés terén mutatkozó visszásságokra, hogy a német birodalmi kormány az 1903. január 8-án a balesetbiztosítás 1901. évéről a birodalmi gyűlés elé terjesztett jelentésében még mindig panaszkodik a balesetek bejelentésének hézagos volta miatt, a mennyiben a kártalanítás alá nem eső kisebb balesetek még mindig szívesen titkoltatnak el, jóllehet Németországban a balesetbiztosítási kényszer már tizenhatodik éve áll fenn. A munkaadó ós munkás, de főleg a balesetbiztosító pénztár érdekeit szolgálja az a rendelkezés, hogy minden tudomására jutó balesethez a munkaadó orvost tartozik igénybe venni. Ez is talán tehernek látszhatik a munkaadóra, tényleg azonban biztosítók arra nézve, hogy később semmiféle mulasztással vádolható nem lesz. A munkásra előnyös, mert rögtön szakértő kezelés alá kerül, a pénztárra nézve pedig fontos, mert e réven igen sok súlyos balesetnek következményei lesznek elkerülhetők és e réven tájékozást is fog nyerni az előreláthatólag kártalanítás alá eső balesetek tekintetében. De fontos ez a betegség esetére való biztosítás szempontjából is, melyre nézve - a gyógyítás tartama szem-