Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

1Ö6. szám. 225 betegsegél yző és balesetbiztosító pénztárt csak az a jog illeti- meg, hogy a - , kerületi munkásbiztositó pénztárakat, mint közvetítő szerveket az orvosi gyógykezelés és egyéb .segélynemek nyújtása tekintetében a biztosított tagok kellő igényeinek kielégítése, másfelől pedig a takarékosság szemelőtt tartása czéljából ellenőriztetheti. Az 52. §., midőn megállapítja a betegség esetében nyújtható sególyezé- 52. §. sek legnagyobb mérvét, egyúttal intézkedést tartalmaz arra nézve, hogy az országos .munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, úgyszintén a kerületi munkásbiztositó pénztárak az ott megállapított segélyezéseken túlmenő és különösen a munkásbiztositó pénztárak törvényszerű hatáskörébe ós feladatai közé nem tartozó segélyeket a biztosított tagoknak ne nyújthassanak. Szükségessé teszi ezt az a körülmény, hogy a munkásbiztositó pénztáraknak, és pedig ugy az országos pénztárnak, mint a kerületi pénztáraknak, szervezeti működése és hatásköre a törvényben állapíttatván meg. e törvényszerűleg megállapított szervezettel, hatáskörrel és működéssel más irányú, a törvény keretein kivül álló segélyezés, illetve működés czélszerűen össze nem kapcsolható, másfelől pedig szükséges e törvényszerű korlátozás azért, mert a pénztárak czélján és működési körén kivül álló ilyen feladatoknak a pénztári szervezetekbe való bevonása az ellenőrzést megnehezítené, sőt lehetetlenné tenné, ugy hogy ilyen czéiok ós feladatoknak a munkásbiztositó pénztárak hatáskörébe való bekapcsolása visszaélésekre nyújtana tág teret. Végül az 52. §. rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy abban az esetben, ha az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár a segélyezésnek a törvény szerinti legcsekélyebb mértékét a törvényben megállapított korlátozások között felemelni kívánja, az erre nézve hozandó közgyűlési határozatban a fedezet kimutatására és a mennyiben a magasabb segélyezések költsége az eddig megállapított járulék-százalékokból nem fedezhető, egyúttal e járulók-százalék szükséges mérvű felemelésére is ki kell terjeszkednie. Ez az intézkedés a segélyezések könnyelmű felemelésének megakadályozása érdekében szükséges. A törvényjavaslat 25. §-a ugyanis, mint emiitettem, mellőzi az 1891 : XIV. t.-cz.-nek azt a korlátozását, melyet a törvényhozás annak idején az ipar lehető kímélése czéljából megállapított, hogy t. i. 2°/o-nál magasabb járulék csak abban az esetben szedhető, ha a betegsególyző pénztár tagjainak a törvényszerű legcsekélyebb mértéknél nagyobb segélyezést nem nyújt. E korlátozás mellőzése következtében tehát az országos munkásbetegsegélyző ós balesetbiztosító pénztár közgyűlése abban a helyzetben van, hogy a betegség esetében nyújtandó segélyezések mérvének a törvényszerű legmagasabb határokig való felemelése által a munkásokra és a munkaadókra, esetleg nagyon jelentékeny többletköltségeket rójjon. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslatnak a szervezetre vonatkozó intézkedéseiben úgy az országos pénztár, mint a kerületi munkásbiztositó pénztárak önkormányzati szerveiben a biztosításban érdekelt mukaadóknak és munkásoknak egyenlő arányú képviselet biztosíttatik, a törvényj a vaslat a segélyezéseknek a törvényszerű korlátok között való felemelését az azzal járó terhek szempontjából korlátozni vagy megnehezíteni nem is kívánja, azonban biztosítékot kivan nyújtani arra nézve, hogy akkor, a midőn az országos pénztár legfontosabb önkormányzati szerve, a közgyűlés, törvényszerű hatáskörében a nyújtott segélyezések felemelósót határozza el, egyúttal kellő módon számot vessen azokkal az anyagi terhekkel is, melyeket a segélyezéseknek felemelése úgy a biztosítottakra, mint a munkaadókra nézve előidézhet, hogy ily módon a segélyezések felemelésével járó előnyök, a terhek emelkedésében mutatkozó hátrányokkal mindenkor egybevethetők legyenek. Képvh. iromány. 1906—1911. IX. kötet. 29