Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 2-23 ," Az 51. §. első bekezdésébén a biztosításra kötelezett és önként biztosított tagok segélyezési igényeiről rendelkezik és az önként biztosított tagokat itt abból a szempontból, emliti, nehogy alapszabályszerűleg ezek a biztosításra kötelezett tagokkal szemben hátrányosabb elbánásban legyenek részesíthetők. Az önként biztosított tagok ugyanis, miután befizetési kötelezettségük a biztosításra kötelezett tagokóval egyenlő, a segélyezések szempontjából is egyenlő elbánásra tarthatnak igényt és a biztosító pénztár esetleges megkárosításának megakadályozására tökéletesen elégséges az a rendelkezés, mely a törvényjavaslat 7-ik ji-ának utolsó é.s a 61. §. második bekezdésében van. Az 51. §. 1. pontja a pénztári tagok részére nyújtandó orvosi gyógykezelésről, úgyszintén a szükséges szülészeti támogatásról és gyógykezelésről intézkedik. Tekintettel arra, hogy az 51. §-ban a biztosil ottak igényei állapittatnak meg, a munkásbiztositó pénztárakkal szemben pedig ez igényeket különösen az orvosi gyógykezelésnél az orvos igénybevétele szempontjából korlátozni kell, nehogy a biztosított alkalmazottak bármely orvos igénybevétele által a biztosító pénztáraknak szükségtelen kiadásokat okozzanak, ezért első pontjában a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy a biztosítottak csak a kerületi munkásbiztositó pénztár igazgatósága által kijelölt és orvosi gyakorlatra jogosult orvos révén tartbatnak betegség esetében ingyen orvosi gyógykezelésre igényt. A kerületi munkásbiztositó pénztár e kijelölési jogának biztosítása ós fentartása, melyre nézve különben már az 1891. évi XIV. t.-czikk 7. §-a is intézkedett, abból az okból is szükséges, mert a kijelölési jog egyúttal az orvosokkal való megegyezés lebetőségét is jelenti, már pedig a pénztáraknak, tekintettel korlátolt anyagi eszközeikre, az orvosi kezelés díjazása szempontjából, de meg különösen azért is, mert a pénztári orvosi szolgálat bizonyos írásbeli teendők elvégzésével és statisztikai adatok szolgáltatásával is egybe van kötve, ilyen előzetes megegyezés kötésére feltétlenül szükségük van. A törvényjavaslatnak az az intézkedése azonban, hogy a biztosított pénztári tagok csak a pénztár által kijelölt orvos utján tarthatnak ingyen orvosi gyógykezelésre igényt, legkevésbbé sem jelent állásfoglalást a munkásbiztositó pénztárak beléletében és működésében felmerült abban a nagy kérdésben, hogy vájjon a biztosított pénztári tagok egészségügyi ellátása az alkalmazott orvosok rendszerével, vagy pedig a szabad orvosválasztás bevezetésével biztositandó-e, mert a törvényjavaslat 51. § ának 1. pontja csak a biztosított tagokkal szemben állapit meg korlátozást, ellenben teljesen szabadon hagyja a munkásbiztositó pénztáraknak azt a jogát, hogy a két orvosi rendszer között a helyi viszonyok között mutatkozó szükségletekhez képest szabadon választhassanak. Az 51. 2. pontjában a biztosított tagok részére nyújtandó ingyen gyógyszerek és a szükséges gyógyászati segédeszközök között a fürdők ós a gyógyvizek is megemlittetnek, miután a beteg alkalmazottak kellő gyógykezelése érdekében szükség esetén az ingyen fürdők és gyógyvizek nyújtására is súlyt kell helyezni. A törvényjavaslat 51. §-ának 3-ik pontja, ellentótben az 1891. Xl'V'.t.-cz. 7-ik §-ának c) pontjával, a táppénzt keresetképtelenség esetében a keresetképtelenség első napjától rendeli fizetendőnek és pedig abból az okból, mert a biztosító pénztárnak a táppénz utján nyújtott segélye ós támogatása az alkalmazottra nézve a kereset elvesztésének első napján is fontos szükséget, képez és mert az az ok, melyből az 1891. évi XIV. t.-cz. a táppénz nyújtását csak 3 napnál hosszabb idő esetén állapította meg, nevezetesen a beteg-, sóg színlelésének megakadályozása, melyet a kifejlődött pénztári orvosi szak,-