Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

18G. szám. 219 közben előálló balesetbiztosítási szükségletek ós különösen a járadékok fizetésére az utólagos felosztó ós kirovó eljárás esetleg kellő fedezetet nyújtani nem fog, a 44. §. értelmében az országos munkásbetegsegélyzö ós balesetbiztositó pénztár igazgatósága az évenként utólagosan fizetendő járulékokra a munkaadóktól előlegeket vehet, melynek nagyságát és fizetésének módozatait a pénztár igazgatósága az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett állapítja meg. Hogy ez előlegek, mint balesetbiztosítási díjak, úgyszintén a 38. §. értelmében a kisiparosok (kiseeb kereskedők) által fizetendő balesetbiztosítási díjak és végül a balesetre önként biztosítottak által fizetendő díjak befizetése az aránylagos teherfelosztás révén különösen a kisiparosoknak ós az önként biztositottaknak megkönnyittessók és hogy a befizetéseknél követendő eljárás lehetőleg egyszerűsittessék, a törvényjavaslat 44. §-a utolsó bekezdésében intézkedik arra nézve, hogy ezek a balesetbiztosítási díjak a betegség esetére való biztosításra üzetendő járulékokkal egyidőben és az azokra nézve megállapított módozatok szerint legyenek a kerületi munkásbiztositási pónztái-ba befizetendők. E befizetésnek még a balesetbiztosítási díjak ós előlegek tekintetében is a kerületi munkásbiztositó pénztáraknál kell történnie, egyfelől azért, mert úgy a munkaadóknak, mint az önkéntes biztositottaknak a helybeli kerületi munkásbiztositó pénztárral való érintkezés mindig kevésbbé terhes, mint a távollevő országos pénztárral, másfelől pedig azért, mert a kerületi munkásbiztositó pénztárak a törvényjavaslat 23. §-a értelmében a biztosítottakról és azok munkaadóiról amúgy is nyilvántartást vezetvén, a befizetési kötelezettség ellenőrzésének lehetősége szempontjából az illető kerületben a balesetbiztosításból ép úgy, mint a betegség esetére való biztosításból kifolyólag történő minden befizetésnek a kerületi munkásbiztositó pénztáraknál kell összpontosulnia. Azonban, mig a kerületi munkásbiztositó pénztárak a betegség esetére való biztosításból befolyó járulókokból elszámolás kötelezettsége mellett a segélyezéseket teljesitik addig a balesetbiztosításból kifolyólag befizetett díjak közvetlenül az országos munkásbetegsegélyező és balesetbiztositó pénztárba szállitandók be, anélkül, hogy azokból a kerületi munkásbiztositó pénztárak kiadások teljesítésére felhatalmazva lennének; ennélfogva a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy a balesetbiztosítási dijak a kerületi munkásbiztositó pénztárak által elkülönített számlán kezeltessenek és az alapszabályokban meghatározandó időben és módon az országos pénztárba tényleg beszállittassanak. Mig a törvényjavaslat 42. §-ában foglalt intézkedés szerint a munka- 45. .§. adók a biztosításra kötelezett alkalmazottak után a betegség esetére fizetendő járulókokat utólagosan tartoznak befizetni, miután ezek a járulékok a munkaadóktól közigazgatásilag, közadók módjára is behajthatók, addig a törvényjavaslat 45. §-a az önként biztosítottakat ugy a betegség esetére fizetendő járulékoknak ós a tagsági igazolványok díjának, valamint a balesetbiztosítási dijaknak a kerületi munkásbiztositó pénztárnál az országos pénztár alapszabályaiban megállapított esedékesség szerint előzetesen való befizetésre kötelezi. Az önként biztosított alkalmazottak után a járulékokhoz és a biztosítási díjakhoz természetesen a munkadósajátjából semmivel sem tartozik hozzájárulni. Ha azonban a munkaadó a 7. §. utolsó bekezdése érteimébén biztosításra nem kötelezett alkalmazottjait maga jelenti be a kerületi munkásbiztositó pénztárnál és azokat akár betegség, akár balesetre vagy mindkettőre önként biztosítja, ez esetben azon kedvezményekkel szemben. 28*