Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 209 • Ezekben ismertettem a különböző fedezeti rendszerekét,' azok előnyeit és hátrányait, az azokra vonatkozó legfontosabb számbeli eredményeket, valamint igyekeztem a rendelkezésemre álló adatok alapján tájékozást nyújtani a tőkefedezeti és felosztó-kirovó rendszer szerinti biztosítási költségekről. Levonva ezekből a következtetést, viszonyaink között ez idő szerint nem a tőkefedezeti rendszer, hanem csak a felosztó-kirovó rendszer elfogadását kell javasolnom ós pedig a 39. §-ban javasolt azzal a tartalókozássai, mely a terheknek a jövőben való fokozatos emelkedésével szemben a jövő ipari nemzedéknek kellő biztosítékot nyújt. A balesetbiztositás költségeinek fedezeti módjárál szólva, szóba kerül magának a balesetbiztositás költségeinek kérdése is. Ez a kérdés kétségtelenül egyike a legfontosabbaknak és nem jogosulatlan álláspont az, mely a törvényjavaslatot a vele járó költség szempontjából is igyekszik birálat tárgyává tenni, azt kutatva, hogy a balesetbiztosításnak törvényes utón és pedig a törvényjavaslatot értelmében való megvalósításából származó előny meg fogja-e majd érni azt a terhet, a mely a kötelező balesetbiztositás kimondásával szükségképpen az iparra nehezedni fog? Ez pénzkérdés, a melyre pontosan csak számadatokkal kellene felelni. Ezekkel az adatokkal azonban nem rendelkezünk. A kötelező balesetbiztositás egyéni költsége három tényező ismeretétől függ. Ahhoz, hogy a törvényjavaslat értelmében szervezett balesetbiztosításból az egyes üzemekre eső terhet megállapíthassuk, tudni kell a kötelezett vállalatok, illetve munkaadók számát, a kifizetett évi javadalmazások összegét és az egy évben előfordult balesetek számát, nemét ós fokát. Tehát részletes ipari statisztikára, kimerítő bérstatisztikára ós még pontosabb balesetstatisztikára van szükség, ha arra akarunk megfelelni, hogy például a kötelező balesetbiztositás ilyen vagy olyan, szövetkezeti vagy állami kezelésű, felosztásos vagy tőkefedezeti költségviselési berendezés mellett hazánkban a törvény életbe lépte után egy bizonyos iparágban, bizonyos meghatározott számú munkás után a munkaadónak körülbelül mennyibe fog kerülni? A biztosítás szervezeti és igazgatási költségeit itt figyelmen kívül kell hagyni, mivel ezek más alapon állapithatók meg és fognak fedeztetni. Kérdés már most az, hogy van-e olyan ipari munkabér- és balesetstatisztikánk, a melynek alapján a balesetbiztositás költségeire nézve csak megközelítő számításokat is lehetne tenni. Altalánosságban erre a kérdésekre csak tagadó feleletet lehet adni. Van ugyan az 1898. évre vonatkozó gyári termelési statisztikánk, de ez az iparnak csak egy részéről, a gyáriparról, de itt sem valamennyi olyan gyárról szól, melyek balesetbiztosítási kötelezettség alá esnének, tehát a vállalatoknak csak igen kis részéről adna számot és nyújtana képet. A megfelelő ipari statisztika, mely a biztosítás keresztülvitele alkalmával majdan készítendő ipari katasztert már szinte előzőleg magában foglalná, egyúttal az itt megejtendő számadásokhoz mérten a szükséges munkabér-adatokat is nyújtaná. Azonban ez idő szerint ezzel sem birunk. Baleset-statisztikánk csak legújabban helyezkedett némileg szilárdabb alapokra. Bár komoly, gondos és teljesen megbízható munka, anyagának teljes megbízhatóságához még mindig nagyon sok kétség fér és használhatóságát majd csak több következő évi felvétel egybevetése után lehet megítélni. Hazai statisztikai anyagra tehát ebben a kérdésben nem támaszkodhatunk, ez alapon még csak nagyjában hozzávetőleges számitásokat sem lehet tenni. Ámde nemcsak mi vagyunk így. Németország és Ausztria sem voltak Képvh. iromány. 1906—1911. IX. kötet. 27