Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
204 186. szám. Ha már most vizsgáljuk ezeket a számokat, mit látunk azokból? Ausztria balesetbiztosítása — néhány egészen specziális iparágtól eltekintve — aránytalanul drágább, mint a németországi. E mellett Ausztriában a magas dijakat kezdettől fogva fizetik —- háromszoros emeléssel — Németországban pedig akkor már tizenhárom év emelkedése szerepelt, vagyis a biztositás tizenharmadik évében a németországi még mindig tetemesen olcsóbb, mint volt az osztrák kezdettől fogva. Vegyük már most ehhez hozzá az ausztriai negyedik díjszabást, melyet az 1900. évre vonatkozó rovatok mutatnak, mely átlag 30—40%-kal magasabb az 1898-ban még érvényben volt díjszabásnál, akkor tisztában állhat előttünk a két rendszer pénzügyi oldala. Ez a táblázat azonban mást is mutat. Azt, hogy a felosztó-kirovó rendszer mellett az első években — értve 8—10 évet — az ipar terhe aránytalanul csekély a balesetbiztosítás következtében, mert hisz a Németországra vonatkozó 1898. évi adatok tulajdonképen tizenhárom évre fokozatosan visszaszámitandók, ha az első óv terhét akarjuk ismerni. A biztositás tizenharmadik évében is a legtöbb iparágban a megterhelés 3—8°/oo között mozog, a miben pedig benne vannak az igazgatási költségek is. Ezen tájékoztató adatok után rá térek most már a tervezet álláspontjának a megokolására is ebben a fontos kérdésben. A tőkefizetésben való kártalanítás módját, a melynek rendszere szerint, ha egyedül ez alapon volna valamely balesetbiztosítási intézmény berendezhető, a költségviselés módjának kérdése is sokkal egyszerűbb lenne, figyelmen kivül hagyom, mint olyant, mely a balesetbiztosítás által elérni kivánt czélnak lényegileg meg nem felel. Épen ezért a törvényjavaslat, a 97. §-ban emiitett esettől eltekintve, ezt a módozatot mellőzi is a kártalanításnál. A kártalanítási járadékok a keresetképesség csökkenésének arányában mindaddig lóvén fizetendők, a mig a keresetkópessóg csökkenésének a kártalanítás megállapítása alkalmával talált foka fennáll, ezt tarthat a munkás haláláig, de megszünhetik előbb is. Összetett életjáradékról van tehát szó. A fizetendő járulékok hozzávetőleges előre való kiszámításánál tehát számolni kell a különböző iparágakban alkalmazott munkások természetes halandóságával, a mely az egyes iparágakban különböző ; számolni kell továbbá a sérült és pedig különböző sérült munkások különböző élettartamával a különböző iparágakban, számolni kell a munkaképesség csökkenésének fokozatos megszűnési idejével, miközben természetesen itt is a legnagyobb különbségekkel találkozunk az egyes iparágakban és számolni kell végül rendes és pontos, sok évre visszamenő baleset-statisztikával. Az ipari sérülések természetében rejlik, hogy a legutoljára emiitett eshetőség, t. i. a munkaképesség csökkenésének fokozatos megszűnése elenyészően csekély fontosságú a két előbb említett eset mellett. Tekintsük tehát csak a két első esetet. Ezek is meggyőznek arról, hogy tulajdonképen a mikor a biztosító szövetkezet valamely munkást kártalanít, előre nem tudja az ezen munkás sérülése következtében beálló kártalanítás költségeit megmondani. Hogy ezt tehesse, ahhoz szüksége volna a különböző iparágakban foglalkozó munkásokra és (tekintettel a különösen a hozzátartozóknak is nyújtandó kártalanítások eseteire) egyáltalában a lakosságra nézve kor és nem szerint megállapított természetes halálozási táblázatokra, azonkívül pedig még minden egyes előre látható és előre nem látható sérülést szenvedett munkás valószínű élettartamának idejére, megint a különböző iparágak szerint különbözőkópen. Azt hiszem, hogy ily bonyodalmas és megbízható halálozási táblázatok egybeállítása a lehetetlenséggel határos,
