Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
186. szám. 181 Az előbbi a német szakszövetkezetek rendszere, melyek e rendszert autonóm elhatározásuk alapján választották, a másik az osztrák, a melyet korma nyhatósági rendelet honosított meg az osztrák balesetbiztosító intézeteknél. Az első végtelen és tulajdonkópen sohasem lezárt arányszámsorával sokkal könnyebben kezelhető, de inkább csak ott alkalmazható, hol, mint a német fedezeti rendszernél a veszélyességi arányszámoknak nem kell egy meghatározott és lezárt sort alkctniok abból a czólból, hogy a biztositástechnikai alapon megállapított és díjtételek alakjában megszabott járulékkulcs-számok (az ugynevezet járuléki díjszabás, Beitragstarif) ehhez a zárt sorhoz viszonyítva előre megállapíthatók legyenek. Az osztrák balesetbiztosítás íedezeti rendszere a biztosítási díj alakjában fizetendő járulékok alakjában (Prámiens3-stem) oldja meg a fedezet kérdését, a mely a 100-as veszély-osztályozáshoz jobban simul. Ez a veszélyességi táblázat azonban természetszerűleg nehezebben kezelhető, mint a másik, mert itt az összes, a biztosítás szempontjából tekintetbe jövő üzemeket veszélyességük alapján a 100 egységbe kellene beszorítani. Ez pedig nem mindig lehetséges. Ha ugyanis száznál több arányszámra van szükség, már e rendszeren rést kell ütni, a mi vagy törtszámok beékelésével történhetik, vagy akként eszközölhető, a mint ezt az alsó-ausztriai biztosító intézet veszélyességi táblázata és különösen 1900. január 1-én életbe lépett járuléktarifája mutatja. Ez a veszélyességi táblázat ugyanis 14 osztályba sorozza be veszélyességük szerint az üzemeket. De megtartva e tizennégy osztályra kiteriedoleg a száz arányszámot, ugy, a mint azt pl. még az 1889, május 22-ón belügyministerileg megállapított járuléki tarifa tette volt, ma már nem tudná az egyes üzemeket veszélyességük szerint konkrété kellőleg specziálizálni. Épen ezért az uj tarifa az egyes osztályok arányszámait átviszi a másik osztályba. így azután alkalma van a díjtóteleket, illetve a járulékokat — mert ezeknek megállapítása végett van egyáltalán szükség a balesetbiztosításnál veszélyességi táblázatra — finomabb árnyalatokkal megszabni. Ez a 100-as arányszámú rendszer lehető javítása, az úgynevezett teleszkopszerű tarifa-megállapítás. A német szakszüA'etkezetek fedezeti rendszere mellett különösen alkalmazható veszélyességi táblázat megállapítja az egyes veszélyességi osztályokat, egy-egy osztályba belefoglalván az egyenlő veszélyességü üzemeket. Ez osztályok veszélyességi arányát a minden osztály részére megállapított veszélyességi arányszám képviseli. Emiitettem, hogy ez osztályozásnál itt a legveszélyesebb osztály arányszámának nem kell egy bizonyos számot, pl. 100-at elérnie, viszont azonban a legveszélyesebb osztály arányszáma ezentúl is emelkedhetik. Megjegyzendő azonban, hogy ennél a rendszernél is lehet szükség a törtszámok alkalmazására, pl. nagyobb veszólylyel dolgozó egyes üzemeknél. A német és osztrák veszélyességi táblázati rendszer között azonban még más különbség is van. E különbség a biztosítás körén alapszik. A német biztosító szövetkezetek épen szakok szerint vannak szervezve és igy könnyebben áttekinthetik már a táblázat alkotásakor az egyes tényleg fennálló üzemek veszélyességi viszonyait. Az egyes üzemeknek a táblázat alapján való besorozásánál tehát a besorozást végzőknek kevesebb egyéni szabadságot engednek. E rendszernél minden üzemtulajdonos előre meg fogja tudni mondani, hogy üzeme melyik osztályba fog soroztatni. Az osztrák rendszer ezzel ellentétben, a mig egyfelől csak 14 veszélyességi orztályt ismer, minden ipar-, sőt gazdasági ágat felölel táblázatába. Ezen a szűk osztályozáson, a mely a biztositás körének oly feltétlenül nagyobb voltánál
