Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
i* 76 186. szám. befolyásuk nem volt. Ezzel szemben a törvényjavaslat' 25. -§-a feljogosítja az országos munkásbetegsegéiyző ós.balesetbiztosító pénztárt, hogy biztosított tagjait a foglalkozási ág ós hely szerint A^áltozó segélyezési költségekhez arányosított járulékok fizetésére is kötelezhesse A törvényjavaslat e rendelkezésének egyik oka és magyarázata a biztosítás természetében van. Minden biztositásnak, legyen bár az szövetkezeti biztosítás, alapelve az, hogy a biztosított tag a szolgáltatások igénybe vételének mérvéhez arányosított biztosítási díjak fizetésére köteleztessék. Bár felhozhatók érvek a mellett, hogy a szocziális biztositásnál a kölcsönösség elvének a biztosításra fizetendő járulékok megállapításánál is érvényesülnie kell oly formában, hogy a kedvező gazdasági helyzetben levők a kedvezőtlenebb gazdasági helyzetben levőknek a költségek részbeni átvállalásával segítségükre kell hogy legyenek, azonban ez az elv a betegség esetére való biztositásnál sem érvényesíthető úgy, hogy az összes biztosított tagok a szolgáltatások igénybevételének különböző mérA^ére és az egyes biztosított tagok biztosításával járó költségek különböző nagyságára való tekintet nélkül egyenlő nagyságú járulékok fizetésére köteleztessenek, miután az egységes járulék fizetésének ekként következetesen alkalmazott elve a biztosítottak bizonyos rétegeinek a kölcsönösségen túlmenő aránytalan megterhelésére és károsítására vezet. A betegség esetére való biztositásnak ugyanis már az 1891. évi XIV. t.-cz. 24. §-ában megállapított és a jelen törvényjavaslat 49. §-ában is fentartott alapintézkedóse az, hogy addig, mig a tag beteg, sem ő, sem a munkaadó járulókot fizetni nem köteles. A miből következik, hogy azok a biztosított pénztári tagok, a kik a biztosító pénztárak szolgáltatásait a legnagyobb mértékben igénybe veszik, az egyenlő járulékszázalék révén nemcsak a segélyezések igénybe vételéhez arányosítva fizetnek kevesebbet a biztosításra, mint azok a tagok, a kik kevesebb mértékben veszik igénybe árbiztosító pénztár szolgáltatását, hanem az előbbieknek a befizetései számszerint is sokkal csekélyebbek, miután a szolgáltatások igénybe vételének tartama alatt a járulókfizetés kötelezettségétől is mentesek. Ez az egyik körülmény indokolja azt, hogy a biztosítási járulékok a betegség esetére való biztosításnál is a foglalkozási ágak veszélyességéhez arányositottan különböző összegben legyenek megállapíthatók, miután épen a különböző nagyságú járulókszázalók idézi elő azt, hogy a különböző veszélyességi! foglalkozási ágakban alkalmazott biztosítottak a befizetett járulókok összegeit tekintve, egyenlő arányban járulnak a biztosítás költségeihez. -••._• De szükséges a különböző nagyságú járulék-százalék megállapítását a foglalkozási hely szerint változó segélyezési költségekhez arányosítva is megengedni. Ha ugyanis a betegség esetén való segélyezés bizonyos helyeken külső körülmények folytán, például közlekedési eszközök hiánya, orvosi fuvarköltség vagy a kórházba szállítás költségei révén aránytalanul nagyobb kiadásokat igényel, abban az esetben nemcsak a munkás, de a munkaadó is aránylagosan csekélyebb áldozatot hoz a biztosításra, mint azok a biztosítottak, a kik a magasabb hozzájárulásra talán éppen csak azért köteleztetnek, hogy az előbbiek biztosításával járó fedezetlen szükségletek fedezhetők legyenek. Ugy a biztosítottak érdeke tehát, mint a munkaadók részéről való •.egyenlő -teherviselés elve, úgyszintén a biztositás költségeiben való arányos részesedés szüksége hozzák magukkal annak a szükségességét, hogy az országos munkásbetegsegéiyző és balesetbiztosító pénztár feljogosittassók arra, hogy az egységes járulékok rendszerétől eltérve, bizonyos veszélyes foglalkozási ágaknál és túlságos segélyezési költségeket okozó helyeken az általánosságban megállapított járulék-százaléktól eltérő magasabb járulók-százalékot állapithasson még.
