Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
162 186. szám, kellene vállalkoznia. A kisiparosokkal természetesen azonos elbírálás és elbánás alá esik a kiskereskedő, vagyis az ugyanannyi segédszemélyt foglalkoztató kereskedő is. Mig'a betegség esetére való biztositásnál évi 2400 korona, illetve naponként 8 korona íizetósi határ állapittatik meg a biztosítási kötelezettség szempontjából, különösen arra való tekintettel, hogy a szövetkezeti biztosításra különösebb mórtékben reá nem szoruló alkalmazottak bevonása által az orvosok jogos érdekei ne sértessenek meg, addig a balesetbiztosítás kötelezettsége alá bevonatik minden alkalmazott, a fizetés vagy a bér nagyságára való tekintet nélkül, miután a baleseti szavatosságra való tekintettel a balesetbiztosítás hatályának ilyen korlátozása keresztül nem vihető. A törvényjavaslat 3. §-a szerint azonban a balesetbiztosításnál az alkalmazottak javadalmazása, úgy a baleseti kártalanítások, mint a költségfelosztás és kirovás tekintetében csak évi 2400 korona összegig vétetik számításba, miután a balesetbiztosításból kifolyó nagy terhekre való tekintettel a kártalanítások alapjául szolgáló fizetésnek, vagy bérnek magasabb összegben való alapul vétele iparunk teherviselési képessége szempontjából ajánlatosnak nem mutatkozik. A törvényjavaslat 'ó. ' §-a szerint a bányatörvény hatálya alá tartozó bányaüzemek alkalmazottai a bányatársládáknak különleges szervezetében az eddigi módon lesznek biztosithatók. A bányatársládáknak ez a különleges helyzete azok több évszázados múltjában ós a történeti fejlődés által előidézett különleges alakulatában találja magyarázatát. Ezen változtatni a törvényjavaslat keretében azért nem mutatkozott czélszerűnek, mert a bányatörvény megalkotása küszöbön van, melyben a bányamunkások biztosításügye szintén szabályoztatni fog. ' >!<] A törvényjavaslat 2. §-a, az 1891: XIV. t.-cz. 3. §-ával megegyezően, ugyancsak biztosítási kötelezettség alá vonja az inasokat, gyakornokokat s mindazokat az egyéneket is, a kik be nem fejezett kiképzésük miatt fizetést vagy bért egyáltalában nem, vagy csak a szokásosnál csekélyebbet kapnak. Ezeken kivül azonban kiterjeszti a biztosítás hatályát az u. n. otthoni munkásokra is, a kiknek biztosításáról az 1891. évi XIV. t.-cz. kifejezetten nem gondoskodott. Bár az ilyen otthoni munkások biztosítása több tekintetben nehézséggel jár, miután ezek a munkások rendszerint nem is egy, hanem több munkaadó számára dolgoznak, ezeknek a biztosítási kötelezettség alá vonása mégis szükségesnek mutatkozik, úgy szociális, mint különösen közegészségügyi szempontokból, melyek a biztosítást épen az ilyen otthoni munkásoknál első sorban szükségessé teszik. A munkaadó biztosítási felelősségében rejlő nehézséget, a mely abból a körülményből áll elő, hogy az otthoni munkások esetleg több munkaadó számára dolgoznak, a törvényjavaslat aképen kívánja áthidalni, hogy az otthoni munkások bejelentéséért és biztosítási járulékaiért minden egyes munkát adó iparost felelőssé tesz, A felelősségnek ilyen értelemben való megállapítása azért szükséges, mert az otthoni munkásoknál az összes munkaadókat, a kik számára azok dolgoznak, a legtöbb esetben alig lehet megállapítani és így minden munkaadót a felelősségbe egyetemlegesen bevonni nem lehet. Bár az otthoni munkásokkal dolgoztató munkaadóknak ez az egyéni felelőssége a biztosításért és az összes biztosítási járulékokért látszólag bizonyos inkonzekvencziákkal járhat, azonban ezek elenyésztéthetők oly módon, hogy a munkaadók az otthoni munkások foglalkoztatása előtt azoknak a biztosításba való belépését követelhetik meg s azután a biztosítási díjak bizonyos arányban való fizetésére nézve az otthon dolgozó munkásokkal esetről-esetre megegyezést létesíthetnek.
