Képviselőházi irományok, 1906. VIII. kötet • 101-182. sz.

Irományszámok - 1906-149. A m. kir. ministerelnök jelentése "a konzuli biróságoknál hatályos hagyatéki eljárási szabályok kiegészitéséről"

149. szám. 429 149. szám. A m. kir. ministerelnök jelentése „a konzuli bíróságoknál hatályos hagyatéki eljárási szabályok kiegészitésérót'. Tisztelt Képviselőház! A konzuli biráskodás szabályozásáról szóló 1891. évi XXXI. törvényczikk 18-ik §-ának második bekezdése azt rendeli, hogy azokat a rendeleteket, a melyeket a m. kir. ministerium az idézett törvény alapján kibocsát, tudomás végett az országgyűlésnek be kell jelenteni. Ennélfogva tisztelettel bejelentem, hogy a m. kir. ministerium 1904. évi szeptember hó 15. napján 4.064. M. E. szám alatt rendeletet bocsátott ki, a melyben Horvát-Szlavon és Dalmátországok bánjával egyetértve és a közös külügy ministerrel tartott értekezés után, az 1891. évi XXXI. törvényczikk 10-ik §-ának 5. és 6. pontja alapján a konzuli bíróságoknál érvényben lévő hagyatéki eljárási szabályokat azzal egészítette ki, hogy a konzuli bíróságoknak az örökösök hátrahagyása nélkül elhalt magyar honosok, vagy az 1891. évi XXXI. törvényczikk 11. §-átíak második bekezdése értelmében magyar állampolgároknak tekintendő védenczek hagyatékait (szállományait) a.z örökösök jelentkezésére rendelt határidő eredménytelen letelte után a m. kir. államkincstárnak kell átadniok és e czélból a Konstantinápolyban székelő osztrák cs. kir. és magyar királyi konzuli főtörvényszék utján a m. kir. pénzügyministerhez kell fölterjeszteniök. Erre az intézkedésre egyöntetű eljárás biztosítása végett volt szükség," mert eddigelé a konzuli bíróságok — kifejezett szabály hiányában — az örökösök nélkül elhalt magyar vagy osztrák honosok és védenczek hagyatékának átadása körül különféle gyakorlatot követtek. A konzuli bíróságoknál hatályos hagyatéki eljárási szabályoknak a magyar honosokra és a magyar védenczekre vonatkozó ilyetén kiegészítéséhez, a mely kiegészítés anyagi tartalma teljesen megfelel a magyar magánjog álláspontjának, módot nyújt az 1891. évi XXXI. törvényczikk 10. §-ának 5. pontja, a melyre támaszkodva a m. kir. ministerium az emiitett czél elérése végett kibocsátotta a fentemiitett rendeletet.