Képviselőházi irományok, 1906. VIII. kötet • 101-182. sz.

Irományszámok - 1906-125. A vallás- és közoktatásügyi minister jelentése az országos tanári nyugdíj- és gyámintézet mathematikai mérlegéről

330 125. szám. Tény azonban, hogy a fenti kimutatás szerint a megtakarított fölöslegek évről-évre csökkenést mutatnak (az 1902. év kivételével, a mikor az értékpapíroknál konvertálás folytán nagyobb árfolyamnyereséget értünk el), a miből arra kell következtetnünk, hogy a mathematikai mérlegben jelzett hiány az esetre, ha kellő fedezetről gondoskodás nem történik, hovatovább, habár fokozatosan is, tényleg be fog állani. Hiány ez idő szerint még nem mutatkozik, sőt a mint kimutattam, az 1904-ik évben még 197.847 K 55 f megtakarítást értünk el. A hiány később is csak előre meg nem határozható összegekben, fokozatosan fog mutatkozni az esetre, ha nagyobb fedezetről nem gondoskodunk. Ugyanis a mathematikai mérleg egyrészt az 1894. évi XXVII. t.-czikkel az alap részére megállapitott bevételi forrásokból évenként várható jövedelmeket, másrészt a már tényleg folyósított nyugdíj él vezmó nyéken kivül az alap törvónyszabta kötelezettségeinek beálltával jövőben mutatkozandó terheket évi átlagos összegben tünteti föl, minélfogva az elől kimutatott 309.504 K 94 f hiány szintén csak évi átlagot jelent, úgy hogy az kezdetben csak csekély lesz, de kellő fedezetről való gondoskodás mellett hiány egyáltalán be nem fog következni. A fentebb kimutatott feleslegek gyümölcsözőleg elhelyeztetvén, évrőlévre az alap törzstőkéjéhez csatoltattak és ezekből gyűlt össze 10 év alatt az alapnak 3,765.957 K tiszta cselekvő vagyona. A felhozottak igazolják, hogy habár az elmúlt 10 óv alatt a rendes bevételek és a 3,765.957 koronára felszaporodott tőke kamatai teljesen elegendők voltak a nyugdíjalap iránt támasztott igény jogosultságok kielégítésére, mégis a jövőben bekövetkező igényjogosultságokat számításba véve, a mai fedezeti keretben mozgó nyugdíjintézmény, a felvételre jogosított tanintézetek szaporodásánál és fejlődésénél íogva a mindjobban növekedő szükséglet kielégítésére már nem lesz elegendő s ezért a kormánynak kötelessége megfelelő módon oly javaslatokat előterjeszteni, melyek a nyugdíjintézményt a jövőben előállandó nagyobb szükséglet kielégítésére is képessé teszik, mire nézve a tárgyalásokat a pónzügyminister úr közbejöttével meg fogom indítani és azok eredményéről annak idején a törvényhozásnak jelentést teszek. Budapest, 1906. évi július hó 17-én. Gr. Apponyi Albert s. k, vallás- és közoktatásügyi minister.