Képviselőházi irományok, 1906. VIII. kötet • 101-182. sz.

Irományszámok - 1906-110. A pénzügyi bizottság általános jelentése az 1906. évi állami költségvetés tárgyában

108 110. szám. Óriási összegeket kell fordítanunk a közös kiadásokban jelentkező többszükségletre, nevezetesen pedig a hadseregben megvalósítandó reformokra. És az mutatja épen költségvetésünknek expanzív erejét, hogy daczára ezeknek az egyszerre beálló többszükségleteknek, e költségvetésnek mérlege fel nem billen. Az igaz, hogy alig valami felesleg mutatkozik. De már azt is nagy nyereségnek kell tartanunk, hogy a meglevő körülmények között még feleslegről beszélhetünk. Ha pedig tekintetbe vesszük azt a nagy gondosságot, a melylyel e költségvetés készült, akkor észre fogjuk venni azt is, hogy a kiadások lehető bőven, a bevételek eléggé szűkösen vannak számítva mindenütt. Egészen alapos tehát az a remény, hogy a zárszámadásnak eredménye kedvezőbb lesz az előirányzatnál. De van egy más körülmény is, melyet a helyzet megítélésénél figyelmen kívül hagynunk nem szabad. Jilz pedig abban áll, hogy a beruházások egy részét is bevételeink fölöslegéből fedezzük. A beruházások összege ugyanis, beleértve az 1904. XIV. törvényczikk alapján eszközlendő beruházásokat, 141,185.000 koronát tesz ki, ellenben a beruházások fedezésére szolgáló kölcsön csak 112,950.000 koronával van beállítva a költségvetésbe. S e mellett figyelembe veendő az is, hogy a kiadások közé van felvéve ezenfelül 6,826.000 ezer korona régibb államadósság visszafizetése, mely nagyobb kamatozású lévén, he fog váltatni. Ugyanily megnyugtató hatást idéz elő, ha a költségvetésnek pusztán rendes rovatait vesszük tekintetbe. A rendes kiadások összege . . ... . • • 1.086,677.182 korona, ellenben a rendes bevételeké 1.125,424.789 » 38,757.607 korona, a rendes kezelésben mutatkozó fölösleg tehát 38,757.607 koronát tesz ki. Ez pedig azt jelenti, hogy daczára azoknak a nagy emeléseknek, a melyeket kiadásainkban eszközölni kénytelenek voltunk, bevételeink is oly módon fokozódtak, hogy eltekintve a beruházásoktól és rendkívüli kiadásoktól, még mindég 38 millió korona fölösleggel zárhatjuk le költségvetési előirányzatunkat. Ez a tény eléggé megnyugtató. És megmutatja egyszersmind azt az utat is, a melyen a jövőben haladnunk kell. Óvatosan kell eljárnunk rendes kiadásaink emelésében, s nem szabad engednünk, hogy az állammal szemben túlságos nagy igények támasztassanak. Meg kell e tekintetben különböztetnünk a szükségest attól, a mi elodázhatatlan és nélkülözhetetlen. Vigyáznunk kell a befektetéseknél, s e téren nem azt kell néznünk első sorban, a mi hasznos, hanem azt, a mi a nemzet gazdagságát mózditja elő, uj keresetforrásokat nyit meg s fokozza az ország termelőképességót. Nekünk egyelőre csakis ily befektetéseket szabad eszközölnünk. De másrészt nem hunyhatunk szemet ama tény előtt sem, hogy az élet halad, az állam feladatai és kötelességei nőnek is, szaporodnak is, s ezeknek teljesítése pénzt igényel. E pénzt okos pénzügyi politikával, a meglevő jövedelmi források kihasználásával, s a nemzet gazdasági erejének növelésével teremthetjük elő. Nincs semmi okunk félni a jövőtől, de arra sincs okunk, hogy elbízzuk magunkat. Arra pedig mindenképen készen kell lennünk, hogy megküzdjünk a reánk váró feladatokkal. E feladatok, úgy reméljük, meg lesznek határozva a kormány jövendő költségvetéseiben. E költségvetésektől a reformok egész sorozatának a megoldását várjuk, s e reformok között a legégetőbbek egyikét, melyet már rég óhajt az.egész nemzet: az; adóügyi reformot, -