Képviselőházi irományok, 1906. V. kötet • 47-68. sz.

Irományszámok - 1906-59. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyüléshez, az arad-hegyaljai keskenyvágányú helyi érdekű vasut engedélyezése tárgyában

302 59. szám. Közúti és vasúti járóművek által megterhelt tartórészeknél a kétféle terhelés közül a kedvezőtlenebb veendő a méretezés alapjául. Támasztó- és bélésfalak építéséhez kő- vagy téglaanyag használandó. A szerint, a mint az — tekintettel a czélra ós rendeltetésre, valamint a számbajövő egyéb körülményekre — megengedhetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgyszintén kőburkolatok, esetleg habarcs nélkül, szárazon is lesznek rakhatók. A támasztó és bélésfalak azon részei, melyek feltótlenül kőből lesznek készítendők, az illető szabványoktan vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapittatni. Útátjárók, párhuzamos utak, utszabályozásokban a szükséghez képest, megfelelő számú és nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha a/ok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik —- a fahidak, illetve alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, egészen fából is készíthetők lesznek. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti átereszekre vonatkozólag előirt feltételek mérvadók; a 0'30 méter nyílással bíró utátereszek pedig betoncsövekből állitandók elő. Megjegyeztetik idevonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági (országos) és egyáltalán fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Altalános érvénynyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hidpadlózatokhoz és hidlásokhoz, valamint hídfőkhöz, hidjármokhoz, jégtörőkhöz;, alapczölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörösfenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak ós átereszek, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak, különösen egyenletlen ülepedése, csúszása, illetve elmozdulása, alámosása, leiázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben — a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és építményeket, illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előirt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapíttatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy 0-80 méternél bizonyos mértékig kisebb mélységre a természetes, nőtt talajba lenyúló alapozást — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben szabad előállítani, a melyekben az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától mérve legalább 080 m. magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetve védve vannak. Az összes átereszek ós hidak, támasztó- ós bélésfalak stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis román- vagy — az esetről-esetre történő megállapításhoz, illetve elrendeléshez képest — portland-czement, homok és viz megfelelő arányú vegyítésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. A vashordszerkezetű műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a czélra szükségesek, hogy a hidtörzskönyvek az érvényben álló, vagy