Képviselőházi irományok, 1906. II. kötet • 17. sz.

Irományszámok - 1906-17. Törvényjavaslat az autonom vámtarifáról

17. szám. hívül nem hagyható körülmény az, hogy a keleti s a tengerentúli államok, az Egyesült-Államok és Argentína, az alacsony földárak és az extensiv gazdálkodási viszonyok mellett sokkal olcsóbban termelnek, mint a magyar mezőgazdaság. Az 1904. évben búza, kétszeres, rozs, árpa, zab ós kukoriczából, gabonalisztből összes kivitelünk 20,091.373 q-ra rúgott, a behozatal 3,150.370 q-t tett, tehát összes kivitelünk 15-6 százaléka volt. Alacsony vámok mellett az olcsó külföldi, különösen amerikai gabonának oly mérvű beözönlése következnék be, mely gabonánk árát a termelési költségen alul szoríthatná le. Különösen áll ez a tengerire. így pl. a gyenge termésű 1904. évben tengeri behozatalunk Argentínából 378.659 q-t tett, mely 1905. évben már 1,008.354 q-ra emelkedett; ugyancsak 1905. évben tengeri behozatalunk az Egyesült Államokból is 229.280 q-ra rúgott. Az eddigieknél jóval magasabb gabona vámokra szükség van, hogy azok a változott gazdasági viszonyok folytán a mezőgazdaságra háruló káros befolyásokat ellensúlyozhassák s a drágábban termelő keresetét az olcsóbban termelő versenyétől megvédjék. A gabonavámok emelése a közólelmezés szempontjából sem aggályos, először mert a lakosság túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik, a mezőgazdaság jövedelmezővé válása által emelkednek a munkabérek és a munkakereslet; másrészt a mezőgazda vásárlási képességének emelése által az ipar is fellendül, mely körülmény nálunk annyiból is figyelemre méltó, mert mezőgazdaságunk felszerelés tekintetében még mindig sok pótlásra szorul. A mezőgazdasági népességnek jólléte első sorban a gabonaáraktól és attól függ, hogy termelési költségei megtérüljenek s e mellett munkája is jutalmazva legyen. A gazdaosztálynak nemcsak adózó-, hanem vásárló képességére is a gabonaárak döntő befolyással levén, ennek folytán a gabonaárak egyúttal az ipari termékek kelendőségére, átalában a közgazdasági viszonyok alakulására is kiváló fontossággal birnak. A gabonavámok emelésének nem állhatja útját az a sokszor hangoztatott, de nem minden tekintetben okadatolt követelmény, hogy a nyers termékek és pedig úgy a fontosabb élelmiszerek, valamint az ipari nyersanyagok, vámmal minél kevósbbó terheltessenek meg. A gabonaneműek védelmi érdekei egyfelől, az iparnak, kereskedelemnek és forgalomnak érdekei másfelől, egymásra kölcsönhatást gyakorolnak. A mint megadatik a belföldi iparnak a fennállását és jövedelmezőségét biztosító vámvédelem még abban az esetben is, ha az az árak némi emelése által a fogyasztásra teherként nehezedik, ép úgy joga van a mezőgazdaságnak is vámvédelmet igényelni legalább addig a határig, hogy termelési- és üzemköltségei megtérüljenek s e mellett munkája, fáradsága is jutalomban részesüljön. De nemcsak átalános gazdasági és méltányossági szempontok szólanak a gabona vámok emelése mellett, hanem kereskedelempolitikai tekintetek is.