Képviselőházi irományok, 1906. I. kötet • 1-16. sz.

Irományszámok - 1906-15. Törvényjavaslat, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről

15. szám. 189 gok jövedelmei pontosan megállapittassanak és hogy az ezen jövedelmek sorába beszámíttassanak mindazon közjövedelmek, a melyek ezen országok népét terhelik, és rámutatott e jövedelmek leszámolásának ama hiányaira, a melyek részben már ezelőtt léteztek, részben a legujabbi időben keletkeztek. A magyar országgyűlés országos bizottsága üzenetének több helyén dicséretre méltó őszinteséggel elismerte, hogy a horvát-szlavón országos bizottság ellenvetései alaposak, de úgy véli egyben, hogy mindezek az ellenvetések a 13. §. mellett csak elméleti jelentőséggel birnak. A magyar országgyűlés igen tisztelt országos bizottsága ugyanis azon álláspontból indul ki, hogy az egyezmény megalkotói azért vették fel a törvényben a 13. §. kivételes határozmányát, mivelhogy Horvát- és Szlavonországok jövedelmének pontos elszámolása vagy nem volna gyakorlatilag keresztülvihető, vagy oly nehézségekkel járna, a melyek a pénzbeli eredménynyel semmi arányban sem állanak. A magyar országgyűlés igen tisztelt országos bizottságának felfogása szerint olykép állana a dolog, mintha a 13. §. némi kártérítés volna a Horvát-és Szlavonországok jövedelmeinek pontatlan és helytelen elszámolásáért. Eltekintve attól, hogy bajos felfogni, hogy miért iktatott volna a törvényhozó törvénybe egy oly határozmányt, a melyről tudja, hogy vagy egyáltalán nem, vagy csak a legnagyobb nehézséggel lesz keresztülvihető a gyakorlatban és miért nem iktatott törvénybe inkább egy keresztülvihető és gyakorlatilag megfelelő határozmányt; —- alulirott országos bizottság úgy véli, hogy fenti előadásából egész világosan kitűnik, hogy a 13. §. nem tartalmaz kártérítést Horvát-és Szlavonországok jövedelmeinek helytelen elszámolásáért, hanem hogy a szükséges következménye annak, hogy ezek az országok jövedelmeikkel nem rendelkezhetnek szabadon. A magyar országgyűlés igen tisztelt bizottsága megengedi, hogy Horvátés Szlavonországok jövedelmeit pontosabban és szabatosabban kellene elszámolni, ha a 13. §. elejtetnék; de ami a mi országaink pénzügyi viszonyára nézve a 13. §. nélkül áll, annak ezen paragrafus mellett is állania kell, mert a 13. § csak azt rendeli, hogy az ezen jövedelmek összegéből egy bizonyos összeg mindenekelőtt autonóm czélokra levonandó, e jövedelmek összege tehát egy és ugyanaz a 13. §. mellett is, nélküle is, csak a kiadások elszámolása különböző az egyik és a másik esetben. Horvát- és Szlavonországok országgyűlésének országos bizottsága úgy hiszi, hogy megvilágította amaz állítását, hogy a 13. §. épp oly alaphatározmányát képezi a kiegyezési törvénynek, mint a 11. és 13. §. is, és elejthetőnek véli a 13. §-t csak akkor, hogyha a 13. §. garancziája egy más biztosítékkal felcseréltetnék, a melynek az alulirott bizottság nézete szerint legalább is a közös kiadások paritásos megállapításában kellene állania, ez pedig Horvát- és Szlavonországok pénzügyi viszonyainak új alapokra való fektetését jelentené. A magyar országgyűlés igen tisztelt országos bizottsága ki fogja venni ezen üzenet eddigi tartalmából, hogy a horvát-szlavón országos bizottság, tekintet nélkül arra, vájjon a 13. §. fentartatik-e vagy sem, — mozdulatlanul megmarad ama követelése mellett, hogy Horvát-és Szlavonországok összes jövedelmei pontosan és helyesen számoltassanak el. A magyar országgyűlés igen tisztelt országos bizottsága itt azon vélelemből indul ki, hogy a horvát-szlavón bizottság ezt csak azért követeli, hogy ily módon felemelje azt az összeget, a mely Horvát- és Szlavonországoknak autonóm szükségleteik fedezésére rendelkezésre áll. De meg fogja engedni a magyar országgyűlés igen tisztelt országos bizottsága, hogy a Horvát-Sziavon- és Dalmátor&zágok országgyűlésének országos bizottsága eddigi üzeneteiben mindig hangsúlyozta, hogy első sorban csak arra helyezi