Képviselőházi irományok, 1906. I. kötet • 1-16. sz.

Irományszámok - 1906-15. Törvényjavaslat, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről

182 15. szám. bizottság legújabb üzenetében újból visszatér a postatakarékpénztárra és kifogásolja azt, hogy az innen származó jövedelem hiányzik a közös jövedelmek sorából. Pedig a magyar országos bizottság már 1901. február 17-én kelt üzenetében rámutatott arra, hogy a postatakarékpénztárnak eddigelé az államkincstár javára eső bevétele egyáltalában nem volt, hogy voltak ugyan ezen postatakarékpénztárnak tiszta fölöslegei, de ezeket a törvény értelmében a tartalékalap javadalmazására kell fordítani, mely tartalékalap maximuma 1899-ben hat millió koronában állapíttatott meg, ezen összeget pedig a tényleg meglevő tartalékalap még nem érte el. Hozzátette azonban ugyanakkor a magyar országos bizottság, hogy mihelyt a tartalékalap imént emiitett maximuma el lesz érve, a postatakarékpénztár tiszta fölöslegei — ha ilyenek lesznek — a közös bevételek közé fel fognak vétetni. Minthogy a m. kir. postatakarékpénztár tartalékalapja az 1902. év végével a törvényben megállapított magasságát elérte és az 1903. évtől kezdve annak további növeléséről gondoskodni nem szükséges, az 1903. évi előirányzatban a postatakarékpénztár üzleti fölöslege már rendes állami bevételként jelentkezik, a miből folyólag az e czímen mutatkozó tényleges bevétel az 1903. évre vonatkozó leszámolás alkalmával önérlhetőleg figyelembe fog vétetni. A dohánytermelőknek adott előlegek egy régibb horvát-szlavón üzenetben kifejezett kivánság értelmében a leszámolásokból tényleg már is kihagyatnak és ha a t. horvát-szlavón országos bizottság azt kívánja, hogy ezen kihagyás az 1889:XL t.-cz. 6. szakasza g) pontjának ily értelemben leendő kiegészítése által mintegy szentesítést nyerjen, a magyar országos bizottságnak ez ellen egyáltalában nincsen kifogása. Leglényegesebb kétségtelenül az az eltérés, mely a két bizottság felfogásában a fogyasztási adókra nézve mutatkozik. A t. horvát-szlavón országos bizottság legújabb üzenetében ismétli azon már előbb kifejezett kívánságát, hogy a fogyasztási adók, habár a termelés helyén, illetve akkor fizettetnek, a mikor a termék forgalomba lép, ezek az adók mégis a fogyasztási terület, illetőleg HorvátSzlavonországok javára vétessenek számításba. A magyar országos bizottság ezen kívánságra szintén már 1901. február 17-iki üzenetében válaszolt, kimutatván azon nézetnek téves voltát, mintha a fogyasztási adókra nézve Magyarország és HorvátSzlavonországok közt elvileg ugyanazon viszony állana fenn, a melyben Magyarország a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokhoz, vagy Bosznia és Herczegovinához áll, és hogy már azon közjogi viszonynál fog^a, a melyben Horvát-Szlavonországok a magyar szent korona többi országaihoz állnak, a fogyasztási adókra vonatkozó fentemiitett kivánság nem teljesíthető. Akkor sem lett tagadva, ma sem tagadható, hogy a közös fogyasztási adórendszerben az 1899. és 1900. években beállott változások a dolog természete szerint némileg a társországok hátrányára módosítják azt az arányt, a mely a Horvát-Szlavonországok fogyasztási adó természetű jövedelmei és a magyar korona országainak összes fogyasztási adó természetű jövedelmei között 1899. előtt fennállott. HorvátSzlavonországok fogyasztási adó természetű jövedelmei a múltban — a változatlanul maradt jövedelmi ágakon felül — voltak: 1. a sörfogyasztási adó (1883. évi V. t.-cz.); 2. a czukorfogyasztási adó (1883. évi V. t.-cz.); 3. az italmérési adó és illeték (1888. évi XXXV. t.-cz.). Ezekkel szemben Horvát-Szlavonoiszagok jövedelmét a jelenben képezik: 1. ;i horvát-szlavón szeszfőzdékben termelt szesz után beszedett szeszadópó'Iék (1890. évi XXIV. t.-cz.); 2. a horvát-szlavón sörfőzdékben beszedett söradópótlék (1899. évi XXIII. t.-cz. 3. §.) ;