Képviselőházi irományok, 1906. I. kötet • 1-16. sz.

Irományszámok - 1906-15. Törvényjavaslat, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről

180 15. szám. a közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulás czimén kerülne ide vissza. A javaslatok másik csoportja a közös kiadásoknak apasztását veszi czélba, de itt is nem úgy, hogy bizonyos megtakarítások által a közös kiadások összege csökkenne, hanem úgy, hogy az eddig közös kiadás czímén elszámolt és igy legalább elvben HorvátSzlavonországokat is terhelő összegeknek egy része a közös kiadások sorából kivétessék és egyedül Magyarország terhére írassék. A javaslatok ezen második csoportjának egyébiránt — miként ez már említve lett — csakis elméleti jelentősége van, mert még akkor is, ha a t. horvát-szlavón országos bizottság kívánsága szerint az általa megjelölt összegek a közös kiadásokból kihasittatnának, a t. horvát-szlavón országos bizottság távolról sem látszik hajlandónak azon kötelezettség elvállalására, hogy aztán a közös kiadások ily redukált összegéhez való hozzájárulási kötelezettségnek minden körülmények közt teljes terjedelemben fog megfelelni. A t. horvátszlavón országos bizottság javaslatainak mindkét csoportját összefoglalva, annak pénzbeli eredménye nem lehet más, mint jelentékeny felemelése azon összegnek, mely Horvát-Szlavonországok jövedelmeiből mindenekelőtt levonandó és ez országok autonóm szükségleteinek fedezésére fordítandó, másfelől pedig Magyarországnak az eddiginél még nagyobb megterheltetése nemcsak akkor, ha az eddigi 44% jövőre is fentartatik, hanem még akkor is, ha ezen százalék valamivel leszállittatnék. Horvát-Szlavonországok rendelkezésére tehát az eddiginél jóval nagyobb összeg bocsáttatnék oly költségek fedezésére, melyeknek megszabása kizárólag HorvátSzlavonországok tetszésétől függ, holott ezen országok úgynevezett beligazgatási szükségletei már a múltban is sokkal jobban voltak dotálva, mint az anyaország hasonló természetű szükségletei. Magyarországot pedig a horvát-szlavón részről proponált új elszámolási mód következtében a nagyobb megterheltetés oly időben érné, a midőn az ugy is a quota felemelése és a közösügyi költségeknek folytonos fokozódása következtében a terheknek általa el nem hárítható emelésével látja magát szemben. A magyar országos bizottság, mielőtt mégat. horvát-szlavón országos bizottság egyes követeléseinek bírálatába bocsátkoznék, általánosságban készséggel megengedi azt, hogy e követelések egyikének vagy másikának lehet elméleti jogosultsága, sőt 1901-ik évi üzeneteiben ebben a tekintetben egyik-másik elvi engedményt is helyezett kilátásba, de azért nem lehet tagadni, hogy a gyakorlatban az, a mi elméletben helyesnek találtatott, sohasem lesz oly mathematikai szabatossággal keresztülvihető, hogy az ellen soha kifogást ne lehetne tenni. Midőn az 1868-iki XXX. t.-cz. létrejött, annak alkotói igenis tudták és érezték azt, hogy azon mód, melyet a 12. szakasz a horvát-szlavón hozzájárulási- arány kiszámítására megállapított, korántsem tökéletes. Hogyha Horvát-Szlavonországok jövedelmei az egyes jövedelmi összegek jogi természete szerint, nem pedig az ezen országok pénztáraiba befolyó összegek szerint számíttatnának, az eredmény lényegesen eltérő volna, valamint az sem tagadható, hogy sok oly kiadás is van, a mely habár formailag csak egyik rész saját kiadásának tekinthető, kihatásaiban mégis olyan lehet, hogy sokkal nagyobb mértékben járul a másik rész jövedelmeinek fokozódásához vagy szellemi és anyagi jólétének gyarapodásához, mint más, kétségtelenül közöseknek elismerendő kiadások. Minthogy mindezen finom distinkcziók a gyakorlatban vagy épen nem vihetők keresztül, vagy azoknak keresztülvitele oly nehézségekkel járna, melyek a pénzbeli eredménynyel semmi arányban nincsenek, az 1868-iki törvény alkotói a 12. szakaszban felállított szabálylyal szemben bevették nemcsak a 13-ik szakaszban foglalt kivételt, mely szerint Horvát-Szlavonországok jövedelmeiből mindenesetre a belügyi szükséglet fedezendő, hanem kijelentették, hogyha a belügyi szükséglet fedezésé után még fenmaradó rész nem volna elegendő a közösügyi költségekhez való quotaszerű járulék fedezésére, a hiányzó összeget Magyarország