Képviselőházi irományok, 1906. I. kötet • 1-16. sz.

Irományszámok - 1906-15. Törvényjavaslat, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről

178 15. szám. A magyar országos bizottság válaszizenete. Az igen tisztelt, horvát-szlavón országos bizottság azon nagybecsű üzenetében, melyet 1902. április 18-án a magyar országos bizottsághoz intézni szíveskedett, szükségesnek vélte, mielőtt kivánságait részletezné, általánosságban hangsúlyozni, hogy emiitett üzenetében szigorúan az 1868 : XXX. törvényczikknek határozmányaihoz, nevezeteden ennek 11. és 13. szakaszaihoz tartotta magát, mivel szerinte ez a két szakasz »képezi azt a két főoszlopot, a melyen az egyezmény egész épülete nyugszik«. Magától értetik, hogy a magyar országos bizottság is szigorúan a törvény alapjához ragaszkodik és igy annak emiitett szakaszaihoz is, a mig azok érvényben álinak. Mindazáltal a magyar országos bizottság nem teheti, hogy rá ne mutasson azon különbségre, mely a 11. és 13-ik szakasz között fennáll. Elvi jelentőséggel tulajdonkép csak a 11. szaka?z bir, a mennyiben ott Horvát-Sziavon- és Dalmátországok minden megszorítás és feltétel nélkül »elismerik, hogy azon költségekhez, melyeket egyfelől a magyar korona országai és Ő Felsége többi országai közt közöseknek ismert, másfelől maguk a magyar korona összes országai közt közöseknek jelölt ügyek igényelnek, adóképességük arányában volnának kötelesek járulnk. A következő 12. szakasz aztán szintén minden megszorítás nélkül megállapítja, hogy a 11. szakaszban emiitett adóképességi arány ugyanazon hivatalos adatok szerint állapítandó meg, a melyeknek alapján a magyar korona országainak a közös ügyek költségeihez Yaló hozzájárulási aránya Ö Felsége többi országaival szemben meghatároztatott. Ezen két szakasz tartalmazza a szabályt, mig a 13. szakasz azt a kivételt foglalja magában, a mely bizonyos időre a megelőző 11. és 12. szakasz teljes terjedelmében való alkamazását korlátozza, a mennyiben kimondja, hogy Horvát- és Szlavonországok jövedelmeiből nem fedeztetik mindenekelőtt azon összeg, mely a 12. szakasz értelmében ezen országokat a közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulás czímén terhelné, hanem épen megfordítva, mindenekelőtt bizonyos összeg vonatik le, mely ez országok beligazgatási költségeire időnként egyezményileg megállapíttatik. Mig tehát a 11. és 12. szakaszban foglalt elvek sem időhöz nincsenek kötve, sem semmiféle meg-megujuló egyezményt nem igényelnek, addig a 13-ik szakasz érvénye bizonyos időtartamhoz van kötve, mely érvény magától megszűnik, ha annak megújítása a két fél közti egyezmény utján nem sikerülne. Ennélfogva a magyar országos bizottság csak félig és csak feltételesen teheti magáévá a tisztelt