Képviselőházi irományok, 1905. I. kötet • 1-66., I-IX. sz.

Irományszámok - 1905-42. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt feljelentett Kaas Ivor báró orsz. képviselő mentelmi ügyében - 1905-43. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó utján elkövetett nyilvános rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt vádolt dr. Bozóky Árpád orsz. képviselő mentelmi ügyében

58 43. szám. február 9-én megjelent 5-ik számában »Lippich Elek levele« felirat alatt közzétett czikkelyben dr. Talányi Ottó kunszentmártoni lakos — orvos — által sérelmesnek talált következő kitételek foglaltatnak: »Az általános pusztítást, a nép erkölcsének megrontását nem mi végeztük. Nem mi öltük ki a népből a szépre, jóra, nemesre való hajlandóságot. A népet nem mi tanítottuk meg korcsmázni, a korcsmárosok váltóját zsirálni. Nem mi tanítottuk meg a telhetetlen önzésre és a bántó gőgre, a tudomány, ipar, művészet, humanismus megvetésére. A nép szivében nem mi öltük meg a szeretetnek kölcsönös emberbaráti érzésének magvát. Nem mi tanítottuk meg a népet arra, hogy a becsületet, tiszteletet a földbirtok nagyságának arányában adja meg. Nem mi tanítottuk meg a népet arra, hogy az erkölcs, a vallás, a társadalmi szabály, a törvény, a tízparancsolat: mind semmi: a fő az, hogy gond nélkül, vigan éljen az ember és igya le magát nap-nap után a sárga földig. Nem: mi ezeket nem tettük. Mielőtt még ide ért volna a dolog, a kunok vitéz csapata élére más tolta fel magát, kinek ereiben egy csöpp magyar vér sincsen. Könnyű kitalálni, hogy ki az: dr. Talányi Ottó. Mióta ettől a sváb' ivadéktól 10 évi vajúdás után megszabadult a pesti orvosi fakultás és hazajött az atyja hírnevéből élősködni, azóta nincs béke Kunszentmártonban. Ez az ember a hatóság jóakarású segédkezése mellett úgy végzett a nép erkölcseivel, mint végez a hóhér a halálra itélttel. Ez az ember azt a szerepet tölti be Kunszeritmárton társadalmi életében, a mit Lucifer az ember tragédiájában. Ha két ember összefogott az ő hatalma megtörésére, csakhamar ott termett Lucifer, vigyorgó, intrikus alakja ós igazi ördögi furfanggal összeveszítette őket. Annyit megtanult a latinból, hogy »inter duos litigantes tertius gaudet«. A mikor kellett, tudott hízelegni, kedveskedni s kezét dörzsölni; ha kellett, tudott rágalmazni, megszólni, erőszakoskodni, másnak becsületét orvul megtámadni. De mindenek felett alkalmas volt arra, hogy pénzzel, itallal az emberek lelkét megvegye, meggyőződését elfojtsa. Főorvossá is csak úgy tudott lenni, hogy néhány ember szavazatát pénzzel vette meg, a mire a becsületes lelkű Tóth Dezső nem volt képes. Örökre ott szárad a lelkén, hogy azt a derék embert halálba kergette A vármegye botrányos élete miatt hivatalvesztésre Ítélte A kik követői lettek, azokat magával együtt az erkölcsi végromlásba rántotta. Alig volt nap. azelőtt, még föl nem támadtam ellene, hogy egy csapat ember élén ne dőzsölt volna valamelyik korcsmában vagy a köttönben, — a betegek meg vártak, és ha nem tetszett nekik, tőle nyugodtan meg is halhattak. Lehetne még sokat írni erről az emberről és arról a káros hatásról, mit ő az itteni f közerkölcsiségre tett. És az mutatja legjobban a nép erkölcsének elfajulását, hogy egy ilyen botrányos életű embert megtűrt diktátornak Ha látta volna, mikor a sok ezernyi nép a választás kihirdetésekor úgy felháborodott, hogy csak egy jel kellett volna és tócsában folyik a gazemberek vére. . . , De még talán soha sem volt jobb idő, hogy a gazemberek ellen az irtó háborút megindítsuk, mint most .... A tanuk igazán beszéljenek, mert akkor megszabadítják a községet egy részeges, botrányos, erkölcstelen életű, alattomosan rágalmazó hazug elöljárótól, a ki gyermek kora óta moral-insanity-ben szenved.« A nagyváradi kir. ügyészség a B. P. 75. §-a alapján nyert megbízásból 1904. deczember 18-án 18.780/904. sz. a. vádiratot adott be dr. Bözóky Árpád ellen, a ki a törvényes határidőben ez ellen kifogással nem élt, s a ki időközben országgyűlési képviselővé választatott. A nagyváradi kir, törvényszék, mint esküdtbíróság megkeresése alapján a nagyváradi kir. főügyész 915/905, sz. a, kelt fölterjesztésében a bűnvádi eljárás