Képviselőházi irományok, 1905. I. kötet • 1-66., I-IX. sz.

Irományszámok - 1905-41. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségével vádolt b. Kaas Ivor orsz. képviselő mentelmi ügyében

41. szám. 55 4JL« sgsim. \^{ )21 . - \ -'*>."—-<7 A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségével vádolt b. Kaas Ivor orsz. képviselő mentelmi ügyében. A Budapesten megjelenő »Magyarország« czímű politikai napilap 1904. évi február 17-ik napján megjelent 41. számában »A politikai szintérről« felirás alatt czikk tétetett közzé, melynek a cs. és kir. hadsereggel és annak tisztikarával szemben használt következő kitételeiben a kir. ügyészség a 13628/1904. sz. indítványa szerint rágalmazást látott: »Rabszolgák lettünk szolga erkölcsökkel. Ha angolokat vagy amerikaiakat, nem, — ha németet vagy oroszt, nem, — ha oláhokat vagy szerbet úgy megbántanának és meggyaláznának, mint a hogy a magyarokkal bántak az osztrákok Bilekben és Trebinjében, Anglia és Amerika hadat viselne, Bukarest és Belgrád fellázadna. Mi nem. A magyar fiúk, kiket esztelen és kegyetlen tisztjeik agyonkínoztak, el vannak temetve idegen földben és sírjaik felett az örök álom örök átok. A bűnös tiszteket pedig elitéltek, kit fél esztendőre, kit kevesebbre. A magyar fiúk, kiket törvénytelenül visszatartottak s mikor honvágytól gyötörve, igazságuk tudatában haza akartak jönni, a börtönben ülnek s elitélték őket az osztrák tisztek három esztendőre, kit többre, kit kevesebbre. A magyar kormány nem mentette meg őket, a magyar országgyűlés nem védte meg őket, a magyar király nem kegyelmezett nekik. A magyar fiúk, kik a bileki és trebinjei kaszárnyákban szomorkodnak, a szelídebbek, kik senkinek nem vétettek, a fegyelmet megtartották, tűrtek, szenvedtek, nem mernek kimenni az utczára szégyenükben, mert a német tisztjük csúfot tett rajtuk, lenyíratta félig a hajukat. Kern egyébért, csak puszta magyar gyűlöletből, hogy a legényeket meggyalázza. A rómaiak a rabszolgákat nyírták meg, hogy mindenki felismerje őket és megkülönböztesse a szabad polgároktól. A váczi fegyházban is megnyírják a rabokat. így tesznek velünk, magyarokkal, osztrák uraink. Mi pedig mindezt a megaláztatást, gyalázatot, fogságot, halált viseljük némán, gyáván. Angolok, ha volnánk, amerikaiak, ha volnánk, németek, ha lennénk, oroszok, ha lennénk, fejedelmünk, kormányunk elégtételt követelne és venne. Miért nem vagyunk inkább szerbek vagy oláhok, hogy ne parancsolna fiainknak idegen pribék«. A kir. ügyészség az 1904. november 13-ik napján 45887. sz. a. kelt vádiratában a czikk idézett részeiből a két első bekezdésről említést sem tévén, csupán a két utolsó bekezdését inkriminálja, mint olyanokat, a melyekben foglalt állítás a közös hadseregnek, mint a törvény által alkotott hatóság tagjainak hivatali kötelességeire vonatkozik s valódisága esetében a közös hadseregnek terhelhető