Képviselőházi irományok, 1905. I. kötet • 1-66., I-IX. sz.

Irományszámok - 1905-18. Eötvös Károly képviselő indítványa aziránt: mondja ki a Ház határozatban: Perczel Dezső Házelnöknek s gróf Tisza István ministerelnöknek 1904-ik évi november hó 18-án s deczember hó 13-án együttesen elkövetett cselekményét és ennek foganatosítására irányuló intézkedéseiket kárhoztatja és elitéli

3(J 18. szám. A meglepett, sőt megbotránkozott képviselők híven és nyomban teljesítették hazafi-kötelességüket. Tanakodás nélkül kereken felhívták a karhatalmi egyéneket, hogy mint idegenek s jogtalanul betolakodók: hagyják el az országos tanácskozás termét. A mikor pedig az ismételt felhívásra se távoztak: erővel eltávolították őket. S egyúttal az alkotmányszegő elnök által használt széket és elnöki emelvényt nyomban megsemmisítették. Intő például jövendőre s nemes tanulságul mindenkorra s minden nemzedék számára. A pillanatnyi késedelem is ártalmas lett volna nemzetünkre. A ki elkövette azt, hogy a képviselőház tudta s előzetes beleegyezése nélkül karhatalmi erőt ültetett orvul és alattomban az országos ülés tanácskozó termébe: az, ha nyomban meg nem torolják, elkövetheti azt is, hogy fegyveres erőt ültet oda. Hova lesz akkor a szólásszabadság ? Hova a törvényhozás szabadsága és függetlensége? Hova az alkotmány szentsége és üdvös volta? — Ha egyrészről szent és sérthetetlen fenségben és magasságban ül trónusán a királyi felség s felségét a nemzet hűségén felül a törvények minden szigora védelmezi s másrészről karhatalmi erők fenyegető jelenlétével árnyékolják be s alacsonyítják le a nép előtt saját választott képviselőinek törvényhozó gyülekezetét: minő erkölcsi hatást gyakorol e látvány mindenfelé ? Hova lesz akkor a király és nemzet egymás mellett élő egyenlő joga és erkölcsi hatalma ? De hova lesz a nemzet becsülete ? így áll a tény. Ugy kezdődött s ugy folyt le, a miként előadtuk. Benső természetét s alkotmányjogi fontosságát hiven vázoltuk. S most másodsorban ki kell terjeszkednünk arra a kérdésre: kik és mily részességgel s a felelősség mily mértékével követték el azt a tényt? A november 18-iki alkotmányszegés fő-tettese Perczel Dezső, képviselőházi elnök. A deczember 13-iki alkotmányszegés fő-tettese ugyanő, és vele együttesen Csávosy Béla háznagy. Bármiként nevezzék a karhatalmi erőül szolgáló egyéneket: ezeket a képviselőház tudta nélkül felfogadni s a képviselők tanácskozó termében elhelyezni oly cselekmény, a melyért első sorban a képviselőház elnöke ós háznagya felelős. Ha más cselekedte volna is: az ő alkotmányos tisztük volt ezt meggátolni s a képviselőháznak előre bejelenteni. De'a legsúlyosabb felelősség terheli Tisza István gróf miniszterelnököt is, a ki köztudat szerint ugy a képviselőházban, mint azonkívül ismételt alkalommal a cselekvőkkel és cselekményekkel való teljes egyetértését nyilvánította és a ki szintén köztudat szerint e merényletre a cselekvőket rábírta. A november 18-iki merényletben való részességét egyébként maga a napló is teljesen bizonyítja. Súlyos felelősség terheli Nyiri Sándor honvédelmi minisztert is, a ki a karhatalmi erőkül szolgáló egyéneket a csendőrség és a honvédség állományából az elnök ós a háznagy rendelkezésére bocsátotta, noha valószínűleg nyíltan tudta, hogy az egyének mi czélra fognak felhasználtatni. A képviselőház elnöke s háznagya képviselők; elnöki és háznagyi tisztük válhatatlanul összefügg képviselői minőségükkel. A mit tettek, e minőségükben tették, azért őket a biróságok utján való felelősségrevonástól mentelmi joguk megvédi. A mit tettek s a miként részben a naplót és jegyzőkönyvet megszerkesztették, ez ugyan a büntetőtörvények rendelkezéseibe súlyosan ütközik, de a törvényhozás méltósága és tekintélye s egyúttal függetlensége még sem engedi, hogy rájuk nézve a mentelmi jog idevonatkozó különös törvény hiányában nem létezőnek tekintessék. Grőf Tisza István és Nyíri Sándor miniszterek felelősség-revonását világosan szabályozzák a törvények s alaki törvényes ok nincs is, mely az illetékes bíróság elé állításukat akadályozná. Azonban kétségtelen, hogy ők az alkotmányszegő cselekményekben csak részesek és

: cselekvőknek csak másodsorban s nem első sor-