Képviselőházi irományok, 1905. I. kötet • 1-66., I-IX. sz.

Irományszámok - 1905-18. Eötvös Károly képviselő indítványa aziránt: mondja ki a Ház határozatban: Perczel Dezső Házelnöknek s gróf Tisza István ministerelnöknek 1904-ik évi november hó 18-án s deczember hó 13-án együttesen elkövetett cselekményét és ennek foganatosítására irányuló intézkedéseiket kárhoztatja és elitéli

28:18. szám. 8. Az állítólagos szavazásnál észrevehető többség egyáltalán nem jelentkezett. Szemtanuk szerint szándékos szavazás végett a képviselők harmadrésze is alig állott fel. Ellenben a kérdést nem hallva a viharos jelenetek alatt álló helyzetben volt csaknem minden képviselő. Ellenpróba nem volt. A szavazók összeszámítása meg nem történt. S mindennek daczára az elnök a Daniel-féle javaslatot elfogadottnak jelentette ki. Mindezen önkényes, törvénytelen, s alkotmány szegő eljárásnak és cselekményeknek valóságát magának az elnöknek közreműködésével készült napló, mely a november 18-iki 520-ik számú esti országos ülésről szól, teljesen bizonyítja. 9. Ez a napló is vétkes cselekedet eredménye. Nagy része nem a rendes gyorsírói jegyzetekből készült, hanem különösen utolsó részét, melyben éppen a merényletes eljárásról van szó, köztudat szerint maga az elnök bizonyos Peregrinyi gyorsíró segítségével készítette, holott ez a gyorsíró jelen sem volt a gyorsírók hivatalos helyén. E részletet, valamint az eljárást hűtlenül feltüntető jegyzőkönyv készítésének történetét földeríteni a vizsgálat vagy legalább a házszabályok szerinti bírálat lesz hivatva. 10. Hasonlóan súlyos, de ezeknél még vakmerőbb és még veszélyesebb sérelem esett az alkotmányon a múlt évi deczember hó 13-án. Királyi leirattal ugyanis az elnapolt országgyűlés deczember hó 13-án délelőtti 10 órakor újra megnyittatott. S a mikor a képviselők az ülés megkezdése előtt néhány perczczel összesereglettek s a képviselők tanácstermében megjelentek: e teremben több mint 20 karhatalmi férfiút találtak katonai rendben elhelyezkedve, még pedig csapatonként a főbejáratoknál, azután a képviselők padsora előtt, végre az elnöki emelvényen s annak mindkét oldali feljáró lépcsőzetén. Erről előzőleg a képviselők nem tudtak semmit, a karhatalmi erők elhelyezkedése tehát bennük méltán nagy meglepetést, sőt súlyos megbotránkozást* keltett ós pedig annál inkább, mert a hírlapok korábbi közlései szerint a karhatalmi erők hivatása egyes képviselők erőszakos eltávolítása s ekként a képviselők egyéni és személyes szabadságának még közvetlen testi erőszakkal is eszközlendő korlátozása lett vagy lehetett volna. A képviselők, ha gyávaságot elkövetni s meghunyászkodással a nemzeti önérzetet meggyalázni nem akarták, ezt egyetlen szempillantásig se tűrhették. Az országháza s benne a képviselők tanácskozási terme a nemzet tulajdona. A nemzet ide küldi szabadon választott képviselőit, hogy azok itt az ország közszükségei fölött szabadon tanácskozzanak s a nemzet jövendője és becsülete fölött őrködjenek. E magasztos tisztüket igazán csak akkor teljesíthetik, ha teljesen szabadon teljesíthetik, s ha semmi erkölcsi, hatósági vagy karhatalmi nyomás, beavatkozás vagy fenyegetés nem nehezedik rájuk. S éppen ezért a képviselők számára önmaguk által rendelt tanácskozó helyiségbe országos ülés és tanácskozás alatt senki be nem léphet, csak maguk a nemzet képviselői és csak azok, a kiknek maga a képviselőház ezt előzetesen megengedi. Századok óta gondosan őrzik tanácskozó termüket a nemzet választott képviselői. Ősi alkotmányos és törvényerejű szokás szerint még a király is. a mikor esküt tesz s a mikor megkoronázzák, a mikor tehát az országgyűlés szine előtt meg kell jelennie, oda csak az országgyűlés előzetes tudtával s meghívására vonulhat be. A főrendiház üzeneteit korábban egy főrendi követ szokta a képviselőház elé nyújtani s még az ily főrendi üzenethordó követ is csak a képviselőház előzetes tudtával és engedelmével léphetett országos ülés alatt a tanácskozó terembe. S ime, a deczember 13-iki országos ülésben a csendőrségből és honvédségből kiválogatott karhatalmi erőkkel volt megrakva a képviselőház!