Képviselőházi irományok, 1901. XXXVI. kötet • 681-703., CXXXII-CLXV. sz.
Irományszámok - 1901-689. A Horvát-Szlavonországokkal megujítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése
689. szám. 85 a teherviselési képesség arányában elvileg kötelezhetők lennének. S ezért az eddigi 44%-ban állapítottuk meg a jövedelmeknek az autonóm kiadásokra fordítható összegét. Ennek a százaléknak megállapításánál, azt hisszük, elmentünk a méltányosságnak addig a határáig, a melynél Horvát-Szlavonországok reális autonóm kiadásai s belügyeinek okszerű fokozatos fejlődése biztosítottnak tekinthető. Eddig a határig el kellett mennünk, mert Horvát-Szlavonországok közszolgáltatásai felett kizárólag a közös országgyűlés rendelkezvén, a pénzügyi egyezmény körében kellett az autonóm szükségletek fedezésének s a szükségletek természetszerű növekedésének eszközeit biztosítanunk. Viszont azonban ezekkel a méltányossági szempontokkal szemben azt is biztosítani kívántuk, hogy ha a területileg el nem különíthető s a teherviselési képesség arányában megosztandó jövedelmek többel növekednének, mint évi 5°/ 0-kal, ez a többlet megosztás tárgyát ne képezze, hanem, — a mennyiben más, nagyobb esélyeknek kitett bevételi forrásoknál mutatkozó elmaradások helyrepótlására igénybe nem vétetik, — egészében a közös kiadásokra fordíttassák. Ezt a határt kellett megállapítanunk azért, hogy akkor, midőn egy új eszmét a területileg meg nem osztható bevételeknek a területileg elkülöníthető bevételek arányában való megosztását léptetjük életbe, a mint gondoskodunk az autonóm szükségletekről s ezek fejlődéséről, úgj viszont a méltányossági szempontok kielégítésén túl a közös kincstár bevételeit is biztosítsuk. A megkötendő egyezmény, melyet a mellékelt törvényjavaslatba foglaltunk, 1904. évi január 1-étől kezdve 10 óv tartamára köttetnék. Az előző időből eredő követelések annak 1. §-a szerint kölcsönösen megszűntéknek nyilváníttatnak, a mit nemcsak az eddig is követett hasonló eljárás tesz indokolttá, hanem jelen esetben az a körülmény is igazol, hogy Horvát-Szlavonországok a fogyasztási adóreform folytán az utóbbi években jelentékeny bevételektől estek el, úgy, hogy autonóm szükségleteiket a korábbi keretben sem voltak képesek fedezni, a közös állampénztárból pedig az eddig szokásos leszámolások szerint járó összegek keretén túl csak annyival részesültek nagyobb javadalmazásban, hogy az autonóm igazgatásnak körében tényleg felmerült hiányokat fedezhessék. Van szerencsénk az egyezményt magában foglaló törvényjavaslaton kívül a teherviselési kulcs kiszámításánál alapul vett táblázatot és az ezek alapján a megosztási százalék szerint szerkesztett próbaleszámolás tervezetét, továbbá chronologiai sorrendben a képviselőháznak és a főrendiháznak a bizottság kiküldésére vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatait, a bizottság tárgyalásairól felvett jegyzőkönyveket, melyekhez az üzenetek is csatolva vannak, végül azokat a zárszámadási kimutatásokat, a melyek a tárgyalásoknál alapul vétettek, szintén mellékelni. Ezek alapján kérjük a beterjesztett törvényjavaslat elfogadását. Budapest, 1904. évi november hó 3-án. Wekerle Sándor s. k., Hegedűs Sándor s. k., elnök. előadó.
