Képviselőházi irományok, 1901. XXXVI. kötet • 681-703., CXXXII-CLXV. sz.

Irományszámok - 1901-689. A Horvát-Szlavonországokkal megujítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése

170 689. szám. K-val volt nagyobb az összes egyenes és közvetett adók jövedelmének 44%-ánál, másrészt pedig azon 56°/

0 összege is kisebbedett, a mely a közös költségek fedezésére volt fordítandó. A hiány, a mely ennek következtében országainknak a közösügyi költségekhez való hozzájárulásában előállott, még jobban megei'ősítette jogosulatlan és indokolatlan feltevésükben azokat, a kik Magyarországon állították s ma is még állítják, hogy Horvát- és Szlavonországok Magyarország kegyelméből élnek; a hiány pedig, a mely országaink autonóm háztartásában előállott, csak úgy volt fedezhető, hogy országaink e czélra nemcsak az összes pénztári készleteiket felhasználták, hanem adósává is lettek ezenfelül az államnak 1901-ig 2,947.138 K-val. Országaink jövedelmeinek 1898-tól való csökkenése azonban csak látszólagos, mert az nyilván az annyiszor hangsúlyozott új fogyasztási adótörvényekben rejlik. Ezek az adók kitettek 1890-ben 1,368.872 K-t, 1891-ben 1,529.083 K-t, 1892-ben 7,039.592 K-t, 1893-ban 3,593.028 K-t, 1894-ben 3,652.289 K-t, 1895-ben 4,261.740 K-t, 1896-ban 4,993.106 K-t, 1897-ben 4,917.948 K-t, 1898-ban 4,806.431 K-t, 1899-ben 3,775.868 K-t, 1900-ban 3,211.207 K-t, 1901-ben 3,002.692 K-t. A fogyasztási adó jövedelme tehát, a mely 1890-től 1896-ig 3,594.234 K-val gyarapodott, 1897-től 1901-ig 1,915.256 K-val, tehát négy éven át átlag évi 478.814 K-val csökkent. Hogyha eme jelenségekkel szemben az országos bizottság csak arra helyezne súlyt, hogy Horvát- ós Szlavonországok, autonóm szükségleteinek fedezésére, minél nagyobb összeghez jussanak, akkor a pénzügyi viszony rendezését kizárólag ezen országok jövedelmeinek leszámolásában keresné; miután azonban törekvése épp oly határozottsággal oda is irányul, hogy Horvát- és Szlavonországok a közös szükségleteket is a megállapított quota arányában kielégítsék s ne tüntettessenek fel oly ország gyanánt, a mely kötelezettségeinek a közös állam irányában megfelelni nem képes, nem elégedhetik meg alulírott országos bizottság azzal, hogy a leszámolás részletkérdésekben helyesbíttessék s ez által néhány ezer korona az autonóm szükségletek fedezésére megszereztessék; ellenkezőleg: törekvése első sorban oda irányul, hogy mindenekelőtt Horvát- ós Szlavonországok összes jövedelmei megállapíttassanak. Hogy mikép és mi módon kellene ezt is, amazt is rendezni, ezt már kifejtette Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok országgyűlésének országos bizottsága az előbbi üzeneteiben s eme fejtegetéseihez hozzátenni valója nincsen. Csak egj körülményre irányítanék még ismételten a magyar országgyűlés igen tisztelt országos bizottságának figyelmét. A leszámolás alá kerülő összes jövedelmek, a melyekről itt szó van, ama közös vonással birnak, hogy t. i. itt oly közjövedelmek forognak szóban, a melyek országaink népét terhelik, de azok határain kívül lesznek befizetve. Némelyekre nézve a magyar országgyűlés igen tisztelt országos bizottsága hozzájárul a horvát-szlavón országos bizottság indítványaihoz, némelyekre nézve pedig nem. Miben rejlik ezen eltérő eljárás oka? Ha a jövedelmek ugyanazon természetűek, ha a törvényes határozmányok ugyanazok, hogyha a tényleges előfeltételek egyenlők, hol rejlik az ok, hogy némelyek ilyen, némelyek pedig amolyan elbánásban rószesíttetnek ? Ezekre a kérdésekre a magyar országgyűlés igen tisztelt országos bizottságának üzenetében egyenes válasz nincsen, de az üzenet egész tartalmából és szelleméből, a mely áthatja, mindenütt előtűnik az aggodalom, nehogy Horvát- ós Szlavonországok sokkal nagyobb jövedelmet kapjanak autonóm szükségleteik fedezésére, mint a mennyivel jelenleg birnak. Kitűnik ez különösen ama indokolásból, a melylyel az igen tisztelt magyar országos bizottság a horvátszlavón országos bizottságnak a fogyasztási adókra vonatkozó követeléseit mellőzi. A magyar országgyűlés igen tisztelt országos bizottsága dicséretreméltó őszinteséggel elismeri, hogy Horvát- és Szlavonországok az új fogyasztási adótörvények következtében jelentékeny kárt szenvednek, de hozzáteszi mindjárt, hogy teljes joggal