Képviselőházi irományok, 1901. XXXVI. kötet • 681-703., CXXXII-CLXV. sz.

Irományszámok - 1901-689. A Horvát-Szlavonországokkal megujítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése

156 689. szám. Ezek a vidékek nincsenek ugyan a természettől termékenységgel s gazdagsággal megáldva, de azért nyitva állanak tengerükkel a távoli országoknak s be vannak népesítve szellemi tehetségekben kiváló és erős testalkatú lakossággal, a mely messze földön hires munkás erényeiről. Ez a nép, a mely arra van utalva, hogy munkából, ipar-, forgalom- ós kereskedelemből éljen, nem találja meg otthonában létezésének előfeltételeit, s ezért kényszerítve van arra, hogy a tengerentúli országokba vándoroljon. Ez a kivándorlás mindinkább nagyobb mérveket ölt, olyannyira, hogy terjedelmes vidékek csaknem teljesen meg vannak már fosztva a munkaerőktől, csakis azon okból, mert a népnek otthon nincs keresete. A forgalom, ipar, kereskedelem pedig kezdetét sem veheti oly vidékeken, a melyeknek éppen semmi vasúti összeköttetésük nincs. Ezen országok autonóm kormányát a gazdaság előmozdítására irányuló törekvésében nagyban gátolja a termékeny Száva-vidéken az a körülmény, hogy a Száva fotyó mindeddig nincs szabályozva s dagályaival áradásokat okoz, a melyek folytán az ezen vidékek lakossága évről-évre megbecsülhetetlen kárt szenved. A beruházások a közös igazgatás összes ágaiban mint közös kiadások számoltatnak el. Horvát- és Szlavonországoktól pedig követeltetik a kvóta összege, akár Magyarországon történt a beruházás, akár Horvát- ós Szlavonországok ban. Alulírott országos bizottság látván, hogy ezeknek az országoknak leszámolás utján beruházások czímén óvenkint aránylag több lesz felszámítva, mint a mennyi itten tényleg beruházta tik, azt tartja, hogy czólszerű volna a kiadások ezen nemének elszámolására nézve egy külön eljárásban megállapodni, olykép, hogy Horvát- ós Szlavonországok csak annyival terheltessenek beruházások czímén, a mennyi hasznuk ebből tényleg volt. Fentartván magunknak é tekintetben nézeteinket a szóbeli tárgyalások alkalmával közelebbről kifejteni s javaslatainkat előadni, itten csak azt a tényt konstatáljuk, hogy ezen országok hozzájárulási képessége Magyarországgal szemben csökkent és hogy minden javaslatnak, a mely a beruházások jövőbeni elszámolására nézve tétetnék, az adóképessóg eme csökkenésének szempontjából kell kiindulnia. Ezzel nyíltan és őszintén előadtuk nézeteinket s megtettük javaslatainkat a megújítandó pénzügyi egyezmény tekintetében. Ha mindezen javaslatokat egybefoglalja, nem fogja tőlük a magyar országgyűlés igen tisztelt bizottsága annak elismerését megtagadni, hogy szigorúan a kiegyezési törvény betűje- ós értelméhez ragaszkodva arra törekszenek, hogy Horvát- és Szlavonországok pénzügyi kérdései a törvény és igazság szerint megoldassanak. Kelt Zágrábban, 1902. április 18-án. Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok országgyűlésének országos bizottsága. Francisci Henrik s. fa, Dr. Egersdorfer Sándor s. fa, elnök. előadó. A fordítás hiteléül: Budapesten, 1902. május hó 5-ón. (P. H.) Dr. Szmodics Emil s. k, törvényszéki tolmács.