Képviselőházi irományok, 1901. XXXVI. kötet • 681-703., CXXXII-CLXV. sz.

Irományszámok - 1901-689. A Horvát-Szlavonországokkal megujítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése

148 689. szám. Fordítás. A magyar országgyűlés tisztelt országos bizottságának. A Magyarország és Horvát-Szlavón- és Dalmátországok között 1889-ben létrejött pénzügyi egyezmény az 1897. év végével lejárván, a Magyarország, valamint Horvát-Szlavón- és Dalmátországok országgyűlése megválasztották a pénzügyi kérdések megvitatása czéljábol bizottságaikat, a melyek — miután nézeteiket előbb, az eddigi törvényes gyakorlathoz képest Írásbeli üzenetekben egymással közölték — közös tanácskozásra gyűltek egybe Budapesten 1901. évi május hó 3-án. Ezek a bizottságok első ülésükben albizottságot választottak az anyagnak a közös ülések számára való előkészítése czéljábol. Ez az albizottság azonban munkálatát se be nem fejezhette, se nem tehetett jelentést a közös bizottságnak, mert úgy a Magyarország, mint Horvát-Szlavón- és Dalmátországok országgyűlése időközben feloszlattatott. Horvát-Szlavón- és Dalmátországok országgyűlése az 1901. évi november hó 16-án kelt legfelső leirattal a jelzett óv november hó 28-ára újból összehivatván, az 1901. évi november hó 21-én kelt legfelső leirattal felhivatott, hogy válassza meg országos bizottságát a czélból, hogy a megújítandó pénzügyi egyezményre nézve a tárgyalások mielőbb befejeztessenek. Ezen legfelső felhívásnak eleget teendő megválasztotta Horvát-Szlavón- ós Dalmátországok országgyűlése az 1901. évi deczember hó 18-án tartott XIV. és az 1902. évi február hó 4-én tartott XXV. ülésében tizenöt tagból álló bizottságát és miután Magyarország országgyűlése szintén megválasztotta a maga bizottságát, bekövetkezett annak lehetősége, hogy a tárgyalások kezdetüket vegyék. Ezen tárgyalások megkönnyítése s egyszerűsítése czéljábol elhatározta HorvátSzlavon- és Dalmátországok országgyűlésének országos bizottsága, hogy nézetét s javaslatait a megkötendő pénzügyi egyezmény tekintetében, az eddigi gyakorlathoz képest, külön üzenetben fogja előadni. E tekintetben alulirt bizottság szigorúan az 1868 : I. (XXX.) törvényczikknek határozmányaihoz, nevezetesen ennek 11.. 12. és 13. szakaszaihoz fogja magát tartani. Az idézett t.-czikk 11. szakasza szerint Horvát-Szlavon- és Dalmátországok adóképessógök arányában kötelesek a közös költségekhez járulni, míg a 13. szakasz azt rendeli, hogy Horvát- és Szlavonországok jövedelmeiből mindenekelőtt bizonyos összeg, mely az országok beligazgatási költségeire időnkint egyezmónyileg megállapíttatik, vonassák le. Ez a két szakasz képezi azt a két főoszlopot, a melyen az egyezmény egész épülete nyugszik. Az első biztosítja az összállamnak Horvát- ós Szlavonországok hozzájárulását a közös költségekhez; a másik a nevezett országok autonóm szükségleteinek fedezését biztosítja, E két elv szoros összefüggésben van egymással és bizonyos fokig kiegészíti egymást. Egyrészről áll Horvát- és Szlavonországoknak önmaguk által elismert